Csak hajtom az álmaim,
Beteljesületlen vágyaim,
Így nem "nőhetnek szárnyaim"!
Persze álltathatnám magam,
Őrülten téphetném a hajam,
De minek: a fájdalom marad!
Továbblépek hát a sötétbe,
Az éjszakának lágy ölébe,
Lehajtom fejem a halál tövébe.
Megérint a hideg fuvallat,
Fentről hallom: maradj magadnak!
Örülhetsz: "végre" szabad vagy!
De csordogál a vér szivemből,
Könnyek potyognak szememből,
A véres kés kiesik kezedből…
Egyetlen döfés volt csupán,
Hogy szeretsz, elhittem bután,
És te "megöltél" a szerelem okán!
4 hozzászólás
Nagyon tetszik. Grat 🙂
,, Egyetlen döfés volt csupán,
Hogy szeretsz, elhittem bután,
És te “megöltél” a szerelem okán!”
Ez nagyon klassz!Tetszett.Tudod, csak ámultam, amikor olvastam, milyen nagyon fiatal vagy:) – És jól bánsz a szavakkal, kétlábon járó irodalom vagy!
Nagyon büszke vagyok arra, hogy olvastad a verseimet és válaszoltál rá!Miután, én is elovastam a verseid, ámulatba ejtett a tehetséged!Nagyon jó lenne, ha több fiatal írna, és átadnál nekik egy cseppet a lelked értékéből.
Szeretettel:Kriszti
Kösz a dícséretet, a “bókokat” nagyon jól esik, hogy vannak akiknek tetszik a közvetlen környezetemen kívül (eddig nem voltam benne biztos, hogy tényleg tetszik nekik és nem csak úgy mondják, pedig nem vagyok egy önbizalomhiányos emberke alapvetően, de a verseimre nagyon érzékeny vagyok…) Szóval most a szívem csücskébe kerültél. De emiatt ne aggódj, nem kell már sokáig szoroskodnod a többiekkel, mert pár embert hamarosan szanálni fogok… Bocs a feles fecsergésért, csak most jólesett… egyszóval tényleg köszönöm…:D
Nem éreztem úgy, hogy feleslegessen fecsegnél!Bizony, ha úgy érzed, valaki átlépi a határt, és alkotó mivoltodban zavar, azt szanálni kell.Te ne törődj semmivel, és senkivel, csak írj!Írj minnél többet!
Szeretettel:Kriszti