Minden magányos órámban,
A fejemben jársz kedves,
Az élet lehet bármilyen
Kegyetlen és szennyes.
Mellettem fekszel az ágyon,
Átölelsz, mint egy rózsás álom,
Szeretsz és én szeretlek téged,
Hogy elvesz a sors csak attól félek.
Te vagy az egyetlen reményem
Aki ismeri az egész személyem,
Aki elfogad úgy ahogy vagyok,
Aki szeret amíg meg nem halok!
2 hozzászólás
Szia!
Ez aranyos lett! Az utolsó versszak a legjobb!
Szia!
Ez nekem is tetszik! Hol marad a többi?