Minden nap kinyitom szívemet
Te belopódsz észrevétlen
Én kergetlek mint pillangót
Gyermek a virágos réten
Aztán hamar eltűnsz tőlem
Én szedem a mezei virágot
Egy virágon pihenő pillangó
Képében , ismét rád találok
De megfogni nem tudlak
Hiába is kergetnélek
Csak Délibábot üldöznék
Egy semmit, egy virtuális képet
Csak az vagy nekem egy képzelet
Nincs tested sem lelked
Bennünk csak a vágy szendereg
Mint egy kereszt a kihalt temetőben
De ,ha mégis találkoznánk egyszer
O, nem tudom, mi lenne
Talán ölelnélek, talán félnék tőled
Vagy csak egy rossz álom lenne.