minden mámoros percnek a nővére lettél,
s a kedves tiszta kéz, mely simogat,
nem csak a bőrhöz, de lélekhez is ér.
Nem számít az idő, mikor érezlek,
hiszen a nyugalomnak nem átka a perc,
ám nemléted hidegében mikor éhezek,
fájó ürességemre kedves szóval így is felelsz.
Hangod átölelő zenéje itt van velem,
s mint fázó gyermeket a kályha-láng,
megidézett szavad melenget engem
s vágyódó lelkemet így hatja át.
Mert
minden üdítő pillanatnak az anyja Te vagy,
minden mámoros percnek a nővére lettél,
mindig mindenben minden…
s Te kedvesem, így velem levél…
3 hozzászólás
´s mint fázó gyermeket a kályha-láng´
Nagyon szép írásodra gratulálok:sailor
Köszönöm szépen 🙂
Szép lett horge !
Tetszik 🙂
szeretettel Zsu