Mindenem ez a lány. Minden a Lilla.
Nem szelídül a szívem,
őneki forrong…
Csillagi csodanő föl sose hívna,
ordít a lelkem is,
ő sose hall.
Éjjeli levegőn fák nesze sírja:
elhidegül a táj,
vége a nyárnak…
Múltba vegyül a hő, mit jegem inna.
Lilla ha nincsen, a
vég szele szól.
Távoli hegyeken, messzire hívna,
s még magasabbra visz
engem a Sors…
Érzem a szívemen, bent van a Lilla.
Mégis elért, és
engem akar.
Mindenem ez a lány. Minden a Lilla.
Nem hidegül a szíve,
jár ütememre…
Távoli szerelem. Hátha kibírja.
Égi madárként
járja utunk.
4 hozzászólás
Ez igen.
Szerelem, vágyódás.
Nagyon szép.
Tetszett.
Üdv: József
Kedves Bálint!
Szerintem mindannyiunk nevében mondhatom: kíváncsiak vagyunk erre a lányra!
A versed tetszett. Két kiabáló szív is meghallhatja a másikat, csupán figyelni kell. Lehet,hogy mindketten kiabáltok( lélekben). Elképzelhető, hogy neki legalább úgy hiányzol, mint ő neked. Szép mű. Gratulálok!
Üdv.c.
Mi az, ami messzire hívna? mert ha a sors az, lehet, hogy elválaszt a lánytól…de ezt nem szabad hagyni. Te melyiknek engedelmeskedsz? A múlékony érzelmeknek (szerelem) vagy a Sorsnak?? "elért és engem akar" A sors akar téged??? El akar választani? Nagyon érdekes nézet:)
Üdv.:c.
Szia Cila! Először is, nagyon örülök, hogy megmozgatnak valamit benned ezek a dalocskák. 🙂 Másodszor meg annak, hogy ezt meg is osztod velem. Nem szívesen magyarázom őket, de azt hiszem a lényeg az egész jól kivehető: elszakadtunk. Ő egyik városba, én a másikba mentem, de az (v)érzés megmaradt. Ez most nekem új, és csak úgy tudom feldolgozni, ha lapravetem.
Üdv: Bálint