Most mindenkit és mindent magammal viszek
régit újjal váltó évnek kapuján át,
amely megengedte örülni veletek,
kudarc-hegyek hátán ha egy szál virág várt,
egy percnyi boldogság órák fogságában,
amit élet-üröm sokszor bekerített.
Szabadulni innen magamra hagyottan
hogy is tudtam volna? Ti adtatok hitet!
Repülök verseim vágyból szőtt szárnyain,
integetnek néha egykori diákok,
büszkén szólva, életükben igazi rím,
ha másnap álmukkal a való kezet fog.
Remélem, még mindenkit magammal viszek,
amint az új kaput félszegen kinyitom…
Cipelni a jövőt ugye segítetek?
Nyújtsd kezed, világíts hát őrző csillagom!
Mindenkit és mindent…
By soltissimo
1 hozzászólás
Kedves József!
Érdekes és tetszetős – nekem – a versed, hogy másokat is magadhoz viszel. Mindig jó a segítség, öröm, ha másokkal együtt tudjuk megoldani a gondjainkat is. Jön a segítség, mi is segítünk. Olyan szép a hívogatás, hogy annak nem lehet ellenállni!
Ha sokan leszünk, sokkal többet el tudunk érni, mint egyedül.
Tartalmas szép versedet szeretettel olvastam: Kata