Rendezem relikviáim.
Ékes életem múlik,
aranyló angyallal töltve.
Döntésem: dőlhet.
Magasztos mának.
Voltaképpen voltam,
s leszek mindig nálad.
Mindig nálad
Rendezem relikviáim.
Ékes életem múlik,
aranyló angyallal töltve.
Döntésem: dőlhet.
Magasztos mának.
Voltaképpen voltam,
s leszek mindig nálad.
4 hozzászólás
Ami azt illeti, én is voltam és leszek valakinél… mindig…
Üdv! Klári
Andi!
Titkokat rejt a versed, bár a végén fény derül a titokra. Van olyan dolog az életben, ami kitörölhetetlen. Te is az lehetsz, ha jól értelmezem soraid.
Üdv. és dicséret: Melinda
Nagyon érdekes vers. Engem valamiként Esterházy nyelvére emlékeztet. Különösen a vége jó szerintem, s nem csak a megtalált rím-ritmus miatt.
üdv: G.
Szia, Andi!
Megfogtál. Annyi mindent látok ebben a versben – mozaikjáték. A gondolatok külön-külön állnak előttem, meg kell keresnem ki kihez és hogyan kapcsolható. Ezzel elleszek egy darabig. Velős, mint mindig.
Üdv: Laca 🙂