Csavargó vagyok, nyelem az út porát,
Minden reggel másik nap ragyog le rám.
S az éjszakáim a csillagos ég alatt,
Telnek és mutatnak új utat.
Csavargó életem feladni nem bírom,
Szívemből kitépni nem akarom.
Így múlik velem együtt az idő,
Míg lábamból kifogy az erő.
Akkor majd lefekszem keserven,
S álmodni fogom, hogy tekergek,
Bele a világba céltalan,
Gyönyörű tájakon bérceken,
Életem lehelem végtelen,
Szememet behunyva,
ÉG-VELEM!!
4 hozzászólás
Kedves Zsolt!
Bevallom, tetszik nekem ahogyan megéled gondolataidat. Őszinte, emberi érzéseket találok, bármikor olvaslak.
Szeretettel: pipacs 🙂
Köszönöm szépen kedves pirospipacs!
Jól látod, tényleg őszinte ember vagyok, amiért már sokszor ráfizettem és a versek világa az a hely ahol mindenféle következmények nélkül őszinte lehetek és bátran leírhatom az érzéseimet, elbujtathatom a gondolataimat.Ezért is szeretem nagyon a verseket.
Köszönöm, hogy olvastál! :o)
Valójában ha jelképesen is, de mind úton vagyunk folyamatosan. Nagyon tetszett a versed, kicsit a Lord:Vándor dalára emlékeztet. Örülök, hogy olvashattam. Szertettel Era
Kedves scherika!
Köszönöm, hogy itt jártál, hogy olvastál és véleményeztél!