Mint áldott nap fénye a kertet,
Szerelmed úgy simogatja lelkem!
Simogatásán érzem, lelked tiszta fényét,
Mely fényben látom, lelked erős hitét!
Hiszed a szerelmet, mit én adok neked,
Hiszel szerelmedben, mit te adhatsz nekem!
Úgy érzem szerelmünk, örök és állandó,
Csodás boldogságunk, csak ettől várható!
Mikor együtt vagyunk, megszűnik a világ,
Te vagy csak velem, a legszebb virág!
Megszűnik az idő, csak te vagy nekem,
Ily boldogságot, csak veled érezhetek!
Ha csókolom az ajkad, a lelked csókolom,
Minden édes csókkal, szívednek hódolok!
Mikor hallgatom a hangod, édes zenéjét,
Lelkemben érzem, csodás zengését!
Szeretem hallani, édes kacagásod,
Olyankor úgy érzem, léted elvarázsol!
Őrizzük, meg kérlek, e csodás világot,
Élvezzük együtt, e nagy boldogságot!
2 hozzászólás
Szép vers – különösen tetszik, ahogy a szerelmet a nap fényéhez hasonlítod. Fény – és szerelem egymással kölcsönhatásban. Az érzelmek csodás kifejezése.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Üdv: Gyöngy
Símogató, kedves, szelíd szép szavaid,
Lelked mélyének gyönyörű képei
Versed soraiból én ezt emelném ki,
Mert így érzem ezt én is:
“Mikor együtt vagyunk, megszűnik a világ
Te vagy csak velem, a legszebb virág!”
Köszönöm,hogy olvashattam: Dóra