Mint kinyújtott karom, olyan lett a gépem,
Monitorján lágyan arcod is elérem.
Megsimítom. Szemed vágyaim tükrözi,
Bogara a nyarat a téllel ötvözi.
Tekinteted forró, csak a kezed hideg,
Igényli, hogy tőlem fogjon újabb tüzet,
Így riasztó fagyból feltámadó hőség
Olvaszt össze minket – álmodja a PC-d,
Amint az enyém is…Össze vagyunk kötve
Láthatatlan gúzzsal.Távolit közelre
Varázsolja egy gomb, s a fülembe súgod
Ifjúkorunk szavát, s ettől szép a légyott.
Kortalanok lettünk, időnk mérhetetlen.
Maradj így örökre – látszat-közelemben!
Mint kinyújtott karom
By soltissimo
1 hozzászólás
Kedves Soltissimo!
A modern technikának köszönhetően a távoli is a közelünkbe kerülhet. Nemcsak a tájak, az ismeretlen dolgok, hanem a kedves arcok, emlékek is. Versedben szépen fogalmaztad meg érzéseidet, gondolataidat.
Gratulálok!
Üdvözlettel: Zsóka