Ágyra járó lett korán a napsugár,
halvány fény tör át az őszi lombokon.
S mint az erdő, puha hóról álmodom,
szívem szakad szép tavasz, nyár hol vagy már?
Odabent majd átölel a két karod,
forró teát szürcsölgetünk édesen.
Tükörképünk szamováron meglesem,
tél ölében egyek legyünk, akarod…?
Mint nyírfácskán hótakaró megpihen,
úgy hajtod rám szép fejedet csendesen,
a boldogság közénk bújt már, láthatod.
Te leszel a napsugaram, azt hiszem,
amíg a nyár be nem köszönt, kedvesem,
tavasz-illatot áraszt hűs sóhajod.
9 hozzászólás
Remek hangulatú, bájos vers, elképzelem a meleg szamovár mellett hólepte nyírfára kitekintő szerelmespárt…Gratulálok!
Nagyon szép kép..olyan szerelmes, kedves!
Gratulálok, kedves Földim!
szeretettel:Zsanett
Aha igen szerelmetes versike. Kedves és bájos. Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Kedves Alberth!
Gratulálok hangulatos szonettedhez!
Nocsak, egy szonett!
Elkapott az ihlet és a vágy?:))
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Szia Alberth! 🙂
Tetszik, hogy egyre több írás kerül fel e műfajból! Kicsit másképp rendeztem volna a sorokat, de hát ez a te versed. 🙂
Nagyon tetszett a hangulata, az életkedv és optimizmus, ami árad belőle. Te általában ilyen vagy, ez nem is lepett meg annyira. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Albert!
Az évszakok jönnek, mennek, de a szerelem örök. Gyönyörű képekben jelenítetted meg az igaz szerelmet. Nagyon tetszett, szép szonett.
Barátsággal:Margó
Kedves Alberth!
Hangulatos, szerelmes versed magával ragadott, örömmel olvastam szép szonettedet.
Annyiféle versformát láttam-olvastam Tőled, de korábban szonettel még nem találkoztam.
Igazán remekeltél ezzel is!
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Van jó néhány szonettem, remélem ide is fel vannak töltve, csak a címek alapján nem lehet tudni, hogy melyikek azok. Igaz, mostanában többet írtam, mint régen. Szeretek szonettekkel is bíbelődni.
Ödvözlettel: alberth