Most, hogy a pucér ágak közt
álmos fény tántorog, s
az ősz vörösre pirítja a csipkebokrokat,
– mint színes kavicsot-
pókhálóba csavart padra dobom
titkomat.
Narancs és meggypiros levelek
suttogva vásznat festenek,
mosolyuk szelíden tüzes,
mint nő szemében szikrázó
érzelmi – értelem.
S, ha langyos leheletét eregető szellőként
megérintesz,
egy percre szép leszek neked.
Énekelek!
2 hozzászólás
Szép képekkel és nagyon kifejezően megírt érzéki vallomás.
Gratulálok hozzá.
Noémi
Kedves Tímea!
Visszafogottan elegáns, finoman a természetbe takart érzelmek. Énekelj sok ilyen szépet.
Szeretettel gratulálok: Ica