Mert oly’ messze még a holnap,
És hiányod végtelen.
Mintha egész életemben
Erre készültem volna,
Őrizlek szüntelen.
Milyen csoda vagy te, hogy
Nem válik el tőled tekintetem?
Lelkem hívogat.
Vérem, szívem, ujjam
Nem nyugszik meg addig,
Míg nem érzem ajkadat.
Mintha erre készültem
Volna egész életemben,
Szívem máris szeret.
A vágyakozásból érzem
És le nem tagadhatom,
Hogy uralod létemet.
4 hozzászólás
Az a holnap ne legyen olyan messze! Szép versedhez most ennyit tudtam hozzátenni!
szeretettel-panka
Köszönöm szépen, Panka!
Miléna
Micsoda érzés!:)
Bízom benne, hogy nem csak "mintha" lesz hamarosan!:)
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm szépen!
Miléna