Mire elég
Bár soha ne múlna el a pillanat!
Mire elég egy pillanat?
Integetésre utánad.
Autó tükrében felvillanó mosolyra.
Szem összevillanására,
Hogy szívembe bevésődjön a kép.
Bár soha ne múlna el a perc!
Mire elég egy perc?
Ujjaim borzolják hajad.
Összeolvadni, harapni ajkunk csókjában.
Tested cirógatni lágyan,
Hogy érezzem a vágyó remegést.
Bár soha ne múlna el az óra
Mire elég egy óra?
Végigsuhanni vágyadon,
Felfedezni, hogy édes testedre mint oson
A vágy perzselőn, szabadon.
Emlékembe írni rezdülését.
Bár soha ne múlna el a nap!
Mire elég egy nap?
Kisszobánkban reggelizni.
Fürdőnek vízpermetében összefonódni.
Lágyan vágyad átölelni.
Érezni testem, lelkem veled él.
Bár soha ne múlja el az éj!
Mire elég egy éj?
Együtt főzött vacsorára,
Közös álomban pihenni egymás karjában.
Ébredő simogatásra.
Arcodra csókolni hajnal fényét.
De elmúlik. Mindig elmúlik.
S nem tudjuk a holnap mit ígér.
Pillanatot, percet vagy órát?
Talán egy napot vagy éjszakát?
Bármi jön, számunkra boldogság,
Időtlen ölelhetjük egymást.
4 hozzászólás
Nagyon tetszett versed,
Válaszúl ezt írhatná kedvesed:
Mire elég, nap, óra, perc,
Mindenre, és semmire se,
Mert úgy is találkozunk a végtelenbe
Kedves Helen Bereg, csodálatosat alkottál.
Kifejező, nyelvileg igényes és nagyon szépen megformált,
és rendkívül hatásos, ahogyan a pillanattól haladsz a nap felé.
De a műved mögöttesére, az üzenetére, amit nagyon köszönök neked, arra, azt hiszem, már nem jók a szavak. Hiába próbálozom, szavakkal én képtelen vagyok pontosan megfogalmazni műved üzenetét.
Az én olvasatomban, ott van benne annak az érzése, hogy rövid kis életünkben a leghosszabb idő is nevetségesen rövid,és a legjobb, amit tehetünk, hogy nem felejtjük el soha szeretni egymást, élni, egymás szemében és szeretetében élni.
A közös álom, a fürdővíz, a reggeli megemlítése, ahogy időnként egy-egy bepillantást engedsz a hétköznapokba, nekem azt üzeni, hogy-ha szeretünk-a mindennapok legapróbb dolgai is nagyszerűek és csodálatra méltóak lehetnek.
Nagyon szép a műved, és sokat jelentenek számomra a benne megszólaltatott gondolatok.
Köszönöm neked:
Szerettel: Adrien
Kedves Dóra!
Tényleg találkozunk a végtelenben, de addig még itt a földön éljük meg a csodát. 🙂
Ica
Kedves Adrienn!
Úgy látszik sikerült leírnom, amit érzek, és borzasztóan örülök, hogy érezted. A nap is lehet pilalnat, s a pillanat is lehet év, csupán attól függ, hogy szeretetben éljük-e meg.
Köszönöm neked, hogy leírtad versem visszhangját. Meghatódtam.
Ica