Porszemek a gépezetben…mind azok vagyunk!
Magunk után csak szennyező hulladékot hagyunk.
A szemetet, miben gyermekeink élnek majd,
Minket minden a kétségbe hajt.
Mintha a trónuson maga az ördög ülne,
S nincs senki, aki ellenszegülne.
Hát mit hagyunk magunk után végül?
A rengeteg mocskot a jövőnek emlékül,
Ha addigra egy rossz emlék lesz csupán a jelen,
S ha nem fajul tovább ez az otromba veszedelem,
Ha nem hajtja már mindenki a pénzt, s a másik kárát,
Ha mindenki belátja majd a saját hibáját,
Ha mindenki épít majd és nem csak rombol,
Ha már nem lesz olyan, ki az utcán tombol.
Ha felfedezzük, hogy a jelent átkozzuk tetteinkkel
De hisz ez a jövő múltja, s már sosem felejtik el!
1 hozzászólás
Kedves sziszi!
Ez igen! Jól összefoglaltad a lényeget! Gratulálok!
Üdv: Ninike