—Atyám! Mit mondjak ma népemnek,
megvezettetésekor, kiforgattatásakor?
Mit mondjak néki, ma, most a reményről,
szeretetről, mikor megfeszíttetését éli? – mint egykor
Szent Fiad.
Népem, e Jézusos Nagypénteken lassan sírjába dől.
Viszi-e magával a feltámadást? Teremtésekor megadtad
számára a reményt, az útra a választható jót…
Döntsön. Ne csak magáért válasszon, aki választhat.
Nagy a tét, – tudják – rossz választásra becsukhatják az ajtót,
mert választani kell, – láthatod – az élet s a sír előtt…
Ma a másként nevezett Kopjafák hegyén szaporodnak
a hazugon készített keresztfák — díszítik a dombtetőt.
—Mit mondjak félelmének éjjelén népemnek?
Mikor, mint vakot vezetik az irgalmatlanok —
még él, de minden megélt nappalában viselője a kényszernek.
Kérlek, add meg népemnek a feltámadásra az akaratot.
Nem kérhetek többet tőled Atyám! Ez elég is lenne,
ebből az akaratból telne már az új holnapok életére
jutna az összetartó hitre és a mentő szeretetre.
Csak most Atyám! Az első lépéseknél segítsd őket,
Nagypéntek előtt áll népem —választhat feltámadást,
választhat sötét sorsot, viharos sír felé görgetőket,
élheti majd a maga ítéletében a mélybe taszíttatást.
Most kell, hogy segítsd őket, Atyám!
Sokáig kell még maradjon – sokáig—e hazán.
4 hozzászólás
Ez egy nagyon komoly vers, ráadásul változatlanul aktuális, bár majdnem 2 éve írtad. Gratulálok hozzá.
Kedves Gunoda!
Egy kínai mondás szerint: ha azt hiszed, hogy alkotást hoztál létre, tedd el hét évre, ha akkor is aktuális, akkor az a jövőben is alkotás marad.
Köszönöm, hogy az aktualitását így látod e versnek, én is!
S örülök, hogy itt jártál, olvastál.
Szeretettel, Inda.
Kedves Lajos!
Én pedig előbb olvastam leveled, mit sem törődve az alatta lévő dátummal, s valóban, én is úgy értelmeztem, mintha a mai Nagyhét előtt íródott volna. Bizony, bizony, nagyon ránk fér, hogy ott a távolban is valaki gondol ránk, s értünk fohászkodik, mert egyébként – ha Onnan Föntről nem jön segítség, mi lesz mivelünk…?
Versedből tudtam meg lakhelyedet. S ha nem figyelek föl rá, hogy jelenleg nem itt, Nógrád megyében élsz, hanem Kanadában, meghívtalak volna április 16-ra, mivel Salgótrjánba invitált egy közösség, hogy költők napja tiszteletére én beszéljek majd az érdeklődőknek a saját írói-költői tevékenységemről és vigyek ízlítőt a verseimből, mivel Nógrád megyei (így írták) "költőnő" vagyok.
Téged is szerettelek volna meghívni rá.
Jó a versed, szép gondolatok és hit árad belőle.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Mint palóc mondom, hogy a haza, mint földrajzi hely, vagy szülőm szülője előtti ősöket éltető, népet megtartó valóság bennem s bennünk él: országon belül s kívül egyaránt.
Kata drága, büszkén mondom, hogy hazámon kívül is úgy élek, olyan izzó hazaszeretetben , mint, amikor ott éltem a palóc dombokon. Megtanultuk, hogy körülöttünk könyörtelen a világ. Könyörtelen, mert nem érti meg, hogy mit jelent az, hogy mi magyarok az idő kezdetétől a szeretetet és a megbocsájtást hordozzuk magunkban. Viszont, amíg ősi hitében és embert szerető létében egyet jelentett a név és a nép, az hogy magyar, addig egységesek és erősek voltunk a kárpátmedencei őshazában.
Folytatásként sokat beszélhetnénk erről és másról is, de köszönettel el is fogadtam volna a meghívásod, arra a költészetnapi tiszteletadásra és maradj továbbra is a palócok s a nógrádiak költőnője, és ehhez még jó egészséget, hosszú életet kívánok . Köszönöm, hogy megfogott a fönti fohászom..
Szeretettel, Inda.