Ez a nap, ami szép,
feltámad az emlék,
ez a nap, ami fáj,
meggyötör a hiány.
Ez a nap holtaké,
tántorgunk sír felé,
kezünkben virágok,
lelkünkben sirámok.
Szívünkben mély sóhaj,
nincs tervünk velük, jaj
ebben az életben,
s az égben várnak fenn.
Miként a csillagok,
a fényük ránk ragyog,
országuk mennyei,
a lényük szellemi.
A testük odalenn,
hant alatt megpihen,
lelkünkben élnek még,
ó, mennyi szép emlék,
Ez nem megszokott nap,
mécsesek lobognak,
krizantém mosolyog,
gyertyafüst gomolyog.
Mit rejt a temető?
Bánatot feledő
egyszerű lényeget,
szeretetfényeket.
Szívünkben ünnepet,
szemünkben könnyeket,
sírok közt sétákat,
gyertyafényes árnyat.
8 hozzászólás
Kedves Albert! Szóról szóra igaz minden gondolat.. 🙁
szeretettel ölellek
Anikó
Köszönöm Anikó!
Sajnos így van, ilyen az élet, a legkedvesebbeket is elveszti az ember, s csak a szeretet marad a szívében, az emlék és a hiányérzet. Ez okozója minden szomorúságnak. Ma voltam a temetőben és ahogyan nagymamám sírjáról szedegettem a falevelet és a hulló makkokat, eszembe jutott hogy kisgyerekkoromban makkmarcit készíteni ő tanított meg, hogy hogyan kell gyufaszálakkal makkemberkét készíteni. És csak szedegettem tovább, közben szomorkodtam, hogy nincsen már ő közöttünk…
Üdv.: alberth
Kedves Albert!
No igen! … sok minden jut így eszembe, többek közt Szabó Magda idézete, ami megtalálsz a facebookon a borítóképemen.
"Ne gyászolj!
Felejts el engem!
Addig a határig,
amíg már nem zavar
a rám való emlékezés.
Egészen ne!
Az fájna!
De legyek én körötted
valami szelíd,
és nem bántó emlék!
Olyan, akire jólesik gondolni,
de már nem könnyeztet meg!
Ne úgy jussak az eszedbe,
hogy belerándulj a fájdalmiba,
hanem úgy, hogy elmosolyodj!"
Szabó Magda
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1542177695795048&set=a.370336419645854.101849.100000084975835&type=3&theater
Szép ez az idézet és nagyon igaz, bár nehéz e szerint cselekedni. Kell hozzá a lelkierő és némi eltelt idő…
Szeretettel: alberth
Igen, így teszünk minden novemberben. 😪
Szomorú, igaz sorok.
Köszönöm, kedves Edit! Bizony így teszünk, míg világ a világ, hiszen okunk lesz rá mindenkor. Sajnos a sorsunk már csak ilyen. Nemes célunk az lehet hogy a születés és halál közötti időt hasznos cselekedetekkel, értelmes dolgokkal töltsük meg. Törekedjünk igaz emberként élni! De minimum "EMBERKÉNT"a szó nagybetűs jelentése szerint. Aki nem ezt teszi az pótolhatatlan lehetőséget hagy ki.
Üdvözlettel: alberth
Egyszerre szép és fáj.Meghökkentő ez a kettősség.Ugyanígy :tántorgunk sír felé.A halottak napján magunkat is "ünnepel(het)jük".
Ami ezeken kívül megfogta a figyelmem,az a nincs tervünk velük.Azt mondják,a holtak nyugodjanak.Ez talán az ennek való ellentmondás.Ne fogadjuk el a halált!Folytassuk az ő életüket is!stb.Nekem rokonszenves gondolat.
Ezt az elmúlás elleni lázadást alátámasztja a gyors,élénk ritmus.Nagyon jól érezni a felező hatosokat,kevés versből éreztemki ilyen határorott metrumot.
Köszönöm az értékelést, a részletes és pontos elemzést! Az ünnepi versek mindig feladják a leckét, mert meg kell találni a reális mondanivalót és a lelki hangulatot, ami egy-egy ünnep megfelelő jellemzője, amelyek bizony igencsak különböznek egymástól. A Halottak napja ünnepnap, mert sok szép emléket eleveníthet fel, de a bánat, az elmúlás és a veszteség napja is. Örülök, hogy tetszett a vers, így ahogyan megírtam!
Üdvözlettel: alberth