Mondd, mit tennél,
Ha sírva hívna az, akit szeretsz?
Ha zokogó hangját
Hallva nem tudnád, mit tehetsz?
Mit tennél, ha mennél,
Hogy neki vigaszt nyújts,
De tudnád:általad
A helyzet csak rosszabbul?
Mit tennél, ha könnyei
Késként döfnének beléd,
S tudod:
Nincs semmi, mit érte tehetnél?
Mit tennél,
Ha azt vágynád, legyen boldog újra,
De nem tudnál
Mosolyt csalni ama kedves arcra?
Én azt teszem,
mit kért: nem teszek semmit.
De tudjátok meg,
kínom belül megörjít.
Tudni vágyom, mi van vele,s miért fáj a szíve,
De nem kaphatok választ ezen kérdésekre.
Szívem nem nyújthat neki menedéket,
Belülről szaggat könnyei esése….
2 hozzászólás
A szabálytalan szótagú verssorok tükrözik zaklatottságodat, kétségbeesésedet. Nagyon jól eltaláltad érzésedhez a verset.
Kedves Armand!
Ez hihetetlen! Nem is tudom, higy mit is tudnék hozzászólni! Egy olyan mély és fájdalmas témát említesz, es hozol előtértbe, ami nagyon belül van neked, es bánt! nagyon szépen kifejezi ezen érzéseket a versed! A szerelem mennyi midenre képes….felfoghatatlan! Gratulálok az írásodhoz!
Üv.:lkata:)