Az űrbe a zűr zavart
szkafander nélkül
pihennék felhők ágyán
vagy zuhannék földkörüli
pályán.
Kergetnék betonréten rókát
éjfél után ha minden
bezárt.
Támasztom majd kapud
alját közben csókolnám
hasad bársonyát.
Ha arra tévedsz sem látnál
igy nem részed a részeg látvány.
Konokul forditsd fejed
jobban el hogy szemed ne
szennyezzem.
Reggel ha még lesz neked
gyötörni fog a lelkiismeret
miért nem értettem meg
a haldokló művészeket.
4 hozzászólás
Mint a címe, olyan kubista..de elragadó, és Róla szól.
Igen nagy grati: dinipapa
Jó vers, érdekes képeiben, formájában. Őszintén, tetszett!
aLéb
Kedves Péter!
Csak nem a róla készült film ihlette versedet? Én egészen mostanáig nem sokat tudtam Modiglianiról, ám azóta olvastam is az életéről, és hát… nehéz sora volt, különc természete, stb. Érdekes a versed, amilyen a művész maga is volt:)
Üdv: Borostyán
Köszönöm hogy olvastátok.