Mókus mese

Kerek erdő közepében,
Mókus Marci szalad éppen,
szájában diót ropogtat,
fejében mókát fontolgat.

Nővérét Mókus Dorikát,
legyezgeti egy fenyőág,
testvérét játékra hívja,
unalmát elütni akarja.

Fogócskázzunk Marcikám,
majd hintázzunk a fa ágán,
nincsen manapság óvoda,
senki nem mehet oda.

Marcinak tetszik az ötlet,
hívó szóra ugrik rögvest ,
galagonya hűs tövében,
elbújik ő serényen.

Orgonabokor illatozik,
talán oda bújt a huncut,
erre gondol Mókus Dori,
ám nem ott rejtőzik Marci.

Csipkebokor alján moha,
Mókus Marci nem bújt oda,
galagonya zöld levele,
Mókus Marci rejtekhelye.

Ipi-apacs itt vagyok,
győztem, megint én bújok,
harsogja ezt Marcika,
ügyes legyél Dorika!

Nézz be minden bokorba,
annak is az aljára,
legközelebb megtalálsz,
s te leszel a kis király.

A tanácsot Dori megfogadta,
Marcikát ő megtalálta,
bodzabokor eltakarta,
Mókus Dori kiszagolta.

Inkább játszunk hintázósat,
fűzfa ágán himbálósat,
egyik ágon én ülök,
veled szembe röpülök.

Hintáztak és énekeltek,
ilyenek a jó testvérek,
ebédidő elközelgett,
szüleikhez haza mentek.

Hiányzik nekik az óvoda,
a játékok garmada,
óvónénik kedves arca,
a gyerekek víg kacaja.

Ha elmúlik majd a járvány,
napsütéses nyár derekán,
vígan mennek az oviba,
várja őket sok-sok csoda.