Csak egy mosoly dereng föl
Gioconda szája szegletében,
a "Gondtalan nő" épphogy mosolya.
Ám ott bujkál a képen
minden ecsetvonásban.
Őrzi hátul a táj, s az előtérben
a kezek finom vonala.
A szem mintha másfelé figyelne,
csöppnyi csippentéssel
átnéz az emberen,
ki ámulva áll, és önfeledten mondja:
Madonnám, Lisa!
És da Vinci, drága mesterem!
4 hozzászólás
Kedves Kati!
Csodaszép képe a ´képnek´!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Érdekes megközelítése a képnek, különösen tetszik a befejezés.
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Egy ilyen képet csak nézni lenne szabad, se írni, se beszélni róla.
Köszönöm, hogy elolvastad: Kati