Mondd szoktál e álmodozni rólam,
mikor a napsugár felváltja a holdat?
Szoktál – e nappal üstököst látni,
hulló csillagokat esténként számlálni?
Szoktál e ölelni, ha nem vagy velem,
fogod e akkor is mind a két kezem?
Szoktál e csókommal ébredni reggel,
mikor a napfény megérint kedves?
Igen szép szerelmem, álmodozom rólad
mikor a napsugár ezüst tóban csobban.
Lenyugvó nap fénye festi meg a vizet
ébredő holdanyó, csábítón integet.
Sötétkék palástján sok kis apró csillag,
szerelmi lángocskák egyszerre lobbannak.
Éjjel is álmodom, mindig itt vagy velem
köszönöm istenem, hogy te vagy nekem.
6 hozzászólás
Kedves Anikó
Forró szerelem sugárzik szép szerelmes versedből. Jól választottál címet is.
Azért hagy mondjam el, hogy a napsugár nemigen csillan és a víztükör sem sistereg vörösen…
Igaz, hogy mint rímképletek jól illenek a sorvégeknél.
Nem bántásból írtam, csak úgy eszembe jutott.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Katalin!
Köszönöm a hozóászlásod, és az építő jellegű kritikát. Esetleg javaslat a két nem oda illő gondolatra? Mert valahogy leragadtam úgy tűnik.
ölellek szeretettel
Anikó.
Kedves Anikó !
Egyetértek Katával, jó a versed, nagyon tetszett, régen olvastam írásaidat, ideje lenne szétnézni, szép lett 🙂
Kellemes ünnepeket kívánok, szeretettel: Zsu
Kedves Anikó!
Nagyon érzelmes, és olyan a stílus, a jelleg, mint a neved. 🙂 Örülök, hogy ismét látlak és olvashatlak. Üdv. Szilvi
De jó hogy ismét itt vagy Kedves!
Igazán tetszett ez a kérdezz-felelek!
Igen! Versed most is méltó nevedhez! 🙂
Boldog ünnepeket!
Szeretettel ölellek!
Most látom, hogy azonos címmel tettünk föl alkotásokat. Mégis mennyire más!
Közös bennük a féltő szeretet. Jó volt olvasni írásod. Majd még jövök!
Szeretettel.Ágnes