Mondj egy imát

Mondj egy imát, de ne hallja senkisem,
mit vètettèl, suttogd halkan, csendesen,
mosoly arcodon, de kezedben a kés,
cselekedeteiddel lelkekbe tèpsz.

Így élsz emberként, de hamis az álarc,
de mégis kedves szerepeket vállalsz,
megtévesztés mestere vagy, mond! jó így?
ha alszol, az emberek lelkének gyógyîr.

Nézz magadba, nem lenne jobb szelíden?
Hazugság, ravaszsàg, ez lenne minden?
Mondj egy imát, de ne hallja senkisem,
nem bocsájt meg úgysem az én Istenem.