Szeretlek! Csak ennyit mondtál,
Miután olvastam versedet!
Megcsókoltál utána némán
Szemed beszélt helyetted!
Nem kell nekünk már a szó,
Tudjuk egymás gondolatát!
Szemembe nézel, tudom
Mi kell, csók vagy simogatás!
Hogy lehet ilyenné egy szerelem,
Ha nem vagy itt, nem is létezem!
Élet belém csak akkor költözik,
Ha két karod magához szorít!
Ez a két kar nekem a világ,
Ilyenkor látom a sok csodát!
Nélküled én már nem létezem,
Csak vegetálok egyetlenem!