Vagyunk. Én és az imakönyv.
Egy árnyék ránk köszön.
Hova mész?
Lüktetsz, lépsz.
Nyögöd a döntést,
fényezed,
a létben létet létezed.
Maradj itt!
Töltődj!
Érdek nélkül
híradásod érdekel.
Figyelj, a mese
most kezdődik el.
Ki vagyok? – kérdezed.
Tigris fióka atollban,
hidrogénbonba troll-koromban,
Istenfia akolban.
Tollbamondás.
Amit tettem megírom,
kézjegyem a lábnyomom.
Testbeszéd,
végtelenül elejét.
4 hozzászólás
Szia Szabolcs! Jó a mondókád! Uram hová mész? (Oroszul: kudá idjos tavaris:) 🙂 ) Tényleg ez a kérdés!!! Hová megyünk? Üdv: én
Szia!
Bizony hová? És megérkezünk egyáltalán? Szeretem a létemet boncolgatni.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Eferesz!
"Hova mész?
Lüktetsz, lépsz.
Nyögöd a döntést,
fényezed,
a létben létet létezed
Nagyon jó kérdés!
Sokszor nem tudjuk merre és minek…
csak elindulunk
…nyögjük a döntést…halaszgatjuk,addig
még esetleg meg sem kell tenni…
Gratulálok!
Szeretettel:sailro
Szép napot!
Szia!
Sokszor bizony. Újra és újra, nem adjuk fel. Olyan erő ez, amely áthatja egész életünket. Valami, vagy valaki felé egyfolytában igyekszünk, olykor távolodunk.
🙂
Szeretettel: Szabolcs