Mosolya nem hagy el. Kísér végig.
Hegyek ösvényein, görbületén
a földnek, ha nézem a sötét éjt,
vagy villanó nappalt, ér el égig,
mint az álmok s tűnő messzeségből
visszhangozva régmúlt perceket, még
hallom, látom, ím jól érezhető:
melengető, mosoly-szemfedőjét
tartja álmaimnak csendes angyala.
S mint a Hold elfogyva, máskor telve,
mosolytölteként ragyogva lelkem,
olykor tűnik, majd jő boldogan,
s tesz új örömmé sok régi percet.
Ember talán, de angyal mosolya…
16 hozzászólás
Szia!
Igen, vannak dolgok, amik megmaradnak…
…és milyen jó, hogy Téged kísér az a Mosoly, minek nyomán egy szép vers született!
Gratulálok!
Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Köszi, hogy elolvastad.
A.
Kedves András!
Kívánom, hogy még sokáig ragyogja be lelked a kedvesed mosolya! Aki ilyen gyönyörűen tudja versbe foglalni az érzéseit, az megérdemli:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Köszönöm jókívánságodat.
Örülök, hogy tetszett.
Üdv.: András
kedves András!
Egy igazi szép mosoly örökre megmarad a szívben, emléke éppoly meleg, mint mikor Rád tekintett. Szívből gratulálok, versed nagyon tetszett!:)
Kedves sleepwell!
Nagyon örülök, hogy tetszett, köszönöm.
Üdv.: András
Nagyon szép gondolatok a mosolyról…, az emlékezésről…
Gratulálok.
Szép!
Üdv.: Á.E.
(Megjegyzés az olvasóknak: nemcsak szemmel, hanem szájjal-hanggal olvasva még élvezetesebb az ilyen stílusú vers!)
Hát kinek, hogy:)
Köszi kedves Emil.
Kedves Tamara, köszönöm, hogy olvastad.
Nos az utolsó soraid…szóval elég kemény ember vagyok, de biz, megkönnyeztem…
De nem szégyenlem…Egyáltalán..
Gyönyörűt írtál.
Kedves dinipapa, akkor megértetted, és megérintett. Köszönöm, hogy olvasol.
Üdv.: András
András…
Gratulálok.
Miléna
Köszi kedves Miléna:)
"mosolytölte" – milyen szép szót alkottál. Köré meg egy szép szonettet. Gratulálok!
Köszönöm, kedves Colhicum, örülök, hogy tetszett!