egy dallam szárnyán lágy vallomás,
pezsgős pohárban maradt buborék,
mámor a szálló, színes konfettik között
részeg a reménytől, bolond álmodozó.
Fényárban önmagam megváltó csók,
keringő voltam karjaidban perc, lebegő,
tereltük mennyországba szerelmünket.
Volt úgy, hogy béke is voltam és csend,
nyíló bimbók között zümmögő nesz,
vad, ragadozó vágy, már rég elfeledtem,
most egyedül emésztem a múló éveket.
Boldog újévet kívánok szeretettel!
19 hozzászólás
"Szilveszter éjszakán nem voltam más
egy dallam szárnyán lágy vallomás,
pezsgős pohárban maradt buborék,"
Nagyon nagyon megfogott a versed.
Köszönöm és örülök kedves Andrea, hogy olvastál.
Jól esett, hogy a kezdő gondolatomat kiemelted.
Szeretettel: Ica
Boldog új évet drága Ica !
Nagyszerű versedet már olvastam, remek, szinte lebilincselt…
ölelésem : Zsu
Neked is kívánok sok boldogságot, sikereket drága Zsu az új évben!
Ölellek szeretettel: Ica
Kedves Ica! Valóban egy "lágy vallomás" ez a vers, megváltó csók, keringő, színes konfetti, béke és csend, -ahogy megfogalmazod! DE a múlt soha nem múlik el teljesen! Aki egyedül van most, akit nem üldöz "vad, ragadozó vágy" magára talál a versben, s ebbe a csoda-világba magával visz minket is! Így soha nincs egyedül! Szeretettel kívánok Boldog Új Esztendőt! -én
Kedves Laci!
Ha nem is számvetés így újév táján, kedves emlékezés, ami valóban nem múlik el soha. Szerencse, hogy nem vagyok magányos, csak egyedül éraztem magam és a legszebb érzelemre gondoltam ami megtörténhetett velem.
Szeretettel B.U.É.K. : Ica
Kedves Ica! Nagyon szépen tudod szőni a fonalakat egymás után, én úgy érzem, hogy amikor ezeket a sorokat leírtad, vidám és boldog voltál. Jó néha elmerengni az elmúlt idők legszebb érzelmeinken.
Remélem, hogy életed nyugalmas perceidben előhozod magadba a legszebb emlékeket.
Ez a jó, a szépet élvezni, a búbánatot pedig félredobni.
Nagyon szép verset írtál Szilveszter éjszakáról.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
A szép emlékeket őrizni kell, ha egyedül vagyunk, megvigasztalnak.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Ica
Drága Ica!
Mi minden maga az ember, ami valójában csak egyedül lehet. Megható, s egyben gyönyörűséges ez a versed (is). 🙂
Ölellek szeretettel!
Ida
Drága Ida!
Úgy bizony, a saját élményünk csak a mienk.
Emlékeinket akkor vesszük elő, amikor csak szükségünk van rá.
Ölellek nagy, nagy szeretettel: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Jókorát facsart a lelkemen ez a versed, mert nem akármilyen fájdalmas képekbe gyűjtötted a magányt. A záró négy sorban itt-ott megjelenő ellentét csak fokozza ezt, úgyhogy a szívem összeszorult miattad.
Csodás a költeményed, már megint. Azért olvastam örömmel, mert ismét elkápráztattál olyan költői eszközökkel, amiket nem akárki tud megmutatni.
Álmélkodok, de soha nem fogom megtanulni, mert ezt a festést szerintem csak te tudod megvalósítani.
Örülök, hogy találkozhattam ezzel a verssel is, mert a kezdetek kezdetekor nehezen fogadtam be írásaid, ezt jól tudod.
Továbbra is nagy kedvencem vagy.
Köszönöm az újabb élményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Minig jól esnek a megtisztelő kedves soraid.
Nagyon örülök, hogy megszeretted ezt a fajta stílust, amelyben közlöm a gondolataimat,
hiába rajongok én a klasszikus líráért, ha nem tudom ebbe a formába önteni…pedig szeretném.
Szeretettel láttalak: Ica
Boldogabb új évet kívánok neked kedves.
Kacagó felhő
Voltam egykoron kacagó felhő,
sötét égbolton, nagy viharfelhő!
Hoztam mennydörgést, esőt és havat,
de a végén mindig sütött a nap.
Földig hajoltam tomboló szélben
nem tört az orkán rögtön kettőbe.
Ma már nehézkesen állom a sarat,
jön egy kisebb szellő, lent találom magam.
Ülök a sötétben, csupasz hideg falak,
kialudt a napfény, fázom, hideg van.
Nem táncolok többé, nincs móka kacagás,
ketté tört a szívem, maradt a magány.
Hát nem is tudom . Nekem ezek a gondolatok jöttek elő ennek a versnek a hatására. Úgy érzem, hogy neked is elillant a csilingelős időszak, és maradt nálad is vendégségben a magány…
Szívből kívánom, hogy jobb legyen
Holnap felteszem, mert minden nap 1 vers a limit
Szeretettel ölellek
Anikó
Köszönöm a reagálást a versemre kedves Anikó!
Tetszik nagyon, a lényeg ugyan az, más köntösben.
Igazából az egyedüllét nem azonos a magánnyal.
Szeretettel kívánok neked is boldogabb napokat az újévben: Ica
Drága Ica !
Szép nagyon, többször is elolvastam, a magad által teremtett stílust amelytől ne térj el sosem, mert akkor elvesztené lepkekönnyűségét, melynek szárnyain még a legsúlyosabb érzelmek is könnyedén repülnek tova és nem okoznak fájdalmat.
Szeretettel grat. Zsófi.
Kedves Zsófi!
Köszönöm a véleményed. A stílust nem úgy választottam, az úgy érzem én vagyok.
Szeretettel láttalak: Ica
Én is éppen erre gondoltam amikor azt írtam, hogy a " magad által teremtett " Vannak stílustalan írások is, Sokan abból élnek, hogy plagizálnak és kiérezhető belőlük a stílus hiánya. Olvastam már ilyet. Ellentétben veled az ilyenek darabosak, kényszeredettek, szétszórtak.
nem vehetik fel a versenyt a Te könnyedséggel megírt mélyreható üzeneteiddel.
Ölellek, Zsófi.
Van, hogy hirtelen kijön az emberből és a sírás sem szégyen, de pontosan
lehet érezni, mi van mögötted.
gr:r.
Köszönöm kedves ruca, hogy olvastad a versem.
(örülök, hogy érzed)
Szeretettel üdvözöllek: Ica