Most itt vagyunk, s elballagunk,
búcsúzunk iskolánk,
ha énekünk elhallgatott,
távozunk cimborák.
Kezünkben szép virágcsokor
mely illatos, s üde
lelkünkben tudáskincseink,
mely jövőnk szívügye.
Jövő még terv, a múlt emlék,
jelen a ballagás,
ím kis idő megadatott,
s úgy fáj a búcsúzás.
A tanterem ma díszben áll,
s a kedves épület,
elhagyunk végleg iskolánk,
s mi élünk nélküled.
Tanáraink elbúcsúzunk,
s mi mindent köszönünk,
hogy tanítottak s a tudás,
a közös szívügyünk!
Míg meghatottan lépkedünk,
ajkunkról ének száll,
kincsünk marad a tananyag,
s elballagunk mi már.
Most búcsúzunk, s elballagunk,
mi mind szétszéledünk,
de emlékeink háza áll,
hol mind együtt leszünk.