Most képeket festek, déli tájakat,
pálmák árnyékában áll egy lányalak.
Palettán keverem alkony színeit,
habokba szálló nap még körültekint.
Ecsetem a bíbor távolt sejteti,
mint fátyolozott arc, titkokkal teli.
Derengő homályban vitorla feszül,
mögötte egy sziget álomba merül.
Horizont vöröslik, keskeny tűzfolyam,
feslett-kelme felhőm, elmállik, olyan.
Hegyek kékje szürkés, alkonyi fakó,
fehéren virító bércein a hó.
Sudár pálmát festek előtérbe én,
alatta lányalak, fény ragyog szemén.
A lemenő napnak bágyadt sugara,
de hiszen ez a lány boldog kismama.
Bámulja a távolt, lelke messze jár,
tenger zúg, s fölötte rebben pár sirály.
Az ecsetem vezet, viszi a kezem,
mintha abban lenne minden érzelem.
Most képeket festek, déli tájakat,
a hullámzó tengert, sötét árnyakat.
A lemenő napnak áldott fényeit,
festem a természet csodás képeit.
8 hozzászólás
Amikor először olvastam…nos, erre leginkább tízest adnék.
Eddig is nagyon szívesen olvastalak, de azt hiszem, ez a legerősebb versed, poétikai szempontból.
Olyan rímeket tettél elénk, amelyeket a klasszikusaink – akiket, szerencsére, ahogyan látom, itt sokan szeretünk, és bármennyire nem trendi manapság, követendő példaként őrzünk magunkban.
Ez nekem ma toplistás.
( alkonyi fakó-bércein a hó, tájakat-lányalak, stb. )
S azt mondom, hogy összességében a ragrímek sem zavartak, cseppet sem. Pedig szoktak. De most annyira belefér, mint Áprily esetében, éppen úgy.
Szívbéli gratulációm.
Kedves Andrea!
Köszönöm a méltatást, s én is úgy érzem, hogy nagyjaink nyomdokában járni érdemes! Nem trendi, valóban manapság, de engem nem a divat vezérel, hanem a belső indíttatás. Szép magyar anyanyelvünk csodás költemények megalkotására alkalmas. Csak fel kell vállalni, hogy a lehetőségek tárházát használjuk… Én ezzel próbálkozok is, már amennyire szerény képességeim lehetővé teszik. S mert soha nem vagyok maradéktalanul elégedett, próbálom ebéli határaimat tágítgatni… 🙂
A ragrímeket szeretem, bizonyos magyaros ízt adnak a versnek, melyeket a régi klasszikusok sem vetettek meg. Persze csínnel kell bánni velük és nem dilettáns módon, melyre én, laikus poéta könnyen hajlamos lennék. Ezért átnézem többször is a kész versemet, mire megfelelőnek látom publikálásra. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Albert!
Gyönyörű verset "festettél", dicséretes az ecsetkezelésed, él a kép.
Gratulálok!
Barátsággal:B.Margó
Kedves Margó!
Régebben jobban foglalkoztatott a képzőművészet, mint az irodalom. Innen a vers mondanivalója. A grafika, a festészet olyan alkotói kaland, melyről megpróbáltam itt versben értekezni. Közben szellemi tevékenységet végez az ember, gondolatok, meglátások, érzések és érzékek színes egyvelege veszi körül az alkotó művészt. Ezt próbáltam meg itt elmondani.
Üdv.: Alberth
Szia Alberth!
Igencsak magukkal ragadtak a színes képek, amiket néhány tollvonással varázsoltál.
Olyan a vers, mint egy különleges képeslap. Az jutott eszembe, hogy gimis koromban jól jött volna a feladat: illusztrációt készíteni. Aztán mosolyogva felidéztem fő kedvencem, Egry József festményeit. Igaz, ott pálmák nem szerepeltek, de a víz és a vitorlák pasztell-színekben pompáznak a vásznon.
Mindenképpen élmény volt elolvasni, mert bizsergető emlékek törtek rám. Verstanilag pedig csak tanulhatok tőled, ezért is nézek be ide szívesen.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Egry József festményeit nézegetni külön élményt jelent. A toll és az ecset valahol egyet jelent, hiszen a japánok pl. ecsettel írnak és rajzolják a karaktereket. A kalligráfia az iszlám díszítőművészet fontos eleme pl. De a festők munkája az valóban különleges, hiszen a három dimenziót kell nekik színesben ábrázolni, két dimenzió keretei között. A lelki dimenzió egy negyedik paraméter, ami a pluszt adja a fényképpel szemben. A nagy mesterek munkáit nem nézegetni szoktam, hanem megcsodálni.
Verstanilag én is próbálok fejlődni, mert érzem, hogy olyan dolgokat is rejteget anyanyelvünk, olyan lehetőségeket, melyeket még a klasszikus akadémiai tanulmányokban sem lehet maradéktalanul lefektetni. Egyszóval szeretek kísérletezgetni… 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Alberth!
Festettél tollal, írtál ecsettel!
Gratulálok!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Ez egy olyan vers, ahol az ecset legalább olyan fontos, mint a toll. De itt tollal festek, mely ha ecsetté mindősül, akkor végül is jól sikerült a versem. 🙂
Köszönöm hogy gyakran szoktál olvasni!
Üdv.: Alberth