Magamba szívom a levegőt, hogy örökké éljen bennem a pillanat,
Most utoljára a szemedbe nézek, hogy sose feledjem arcodat.
Most még vetek egy pillantást fénylő lelked drága csillagára,
Most még megölelhetlek, még egyszer, talán utoljára…
Most még érezhetem tested égető közelségét,
Hallgathatom léted halk éltető lélegzését….
Most még fáj, most még kínzó minden édes tett veled,
Most még mindig várom, hogy újra öleljelek.
Szeretném újra érezni, milyen jó volt veled,
Mint aznap este, mikor ölembe hajtottad a fejed.
Most még félelem fog el, ha arra gondolok,
Hogy nélküled várnak rám az üres napok.
Most még remegő könnycsepp szökik két szemembe,
Ha visszagondolok tiszta tekintetedre.
Most még érzek minden érintést, mit szívemnek adtál
És őrzök minden kedves szót, mit fülembe súgtál.
Újra azt a pillanatot akarom, mikor odabújtál hozzám.
Hisz, azt hiszem, szeretlek… Sajnálom…. Ne haragudj rám.
Most még
By Reményhez
3 hozzászólás
Kedves Remény!
Ami a legfontossab: Segitett ez a vers? Mert ebben a verseben, úgyszólván, te saját magadad, kináltad fel valakinek, egy gyönyörüen kidiszitett tálcán. Azért volt az kérdésem.
mert egy ilyen odaadó, mindent feláldozó, szerelmi vallomásra, nem tudom azt megérteni, aki nemmel válaszol, habár a mindennapi élet, nap mint nam elvár ma tőlünk olyant is, hogy megértsük, ami évszázadokik, nem volt elképzelhető. Nekem nagyon tetszett a versed, és annak ellenére, hogy nem nekem szól, mégis megérintet, a te oda adó szerelmed.
üdv Toni
Szép szerelmes – bocsánatkérő verset írtál, ami biztosan meghallgattatásra talál. Úgy legyen!
Kata
Köszönöm a véleményeket!
Kedves Toni!
Ez a vers csak annyiban segített, hogy ki tudtam fejezni azt amit érzek, másban nem. Sosem szoktam megmutatni annak a verseimet, akihez szólnak, vagy csak kevés esetben… hát igen "feltálaltam" magam, ez így érdekesen hangzik, de ez volt … Akkor azt hittem, hogy tudom mi a szerelem, de most, hogy megtaláltam a boldogságot amellett a fiú mellett, akit igazán szeretek, ÉRZEM , hogy mi a szerelem! 🙂 Örülök, hogy megérintett a versem, az ilyen hozzászólások miatt érzem azt, hogy mégsem "feleslegesen" írok! 🙂
Kedves Kata!
Ez már egy régi vers, de azért köszönöm!
Szeretettel: Enci