Most a semmi az, mi könyörtelen, üres…
tenyerem izzad, és ahogy meghajlítom,
nem ökölbe zárva, megtapad a kín, s
a kába hétköznapok erőteljes reménye
fröcsköli fülsiketítő sikolyát. Nem lehet.
Nem lehet igaz, hogy vesztes leszel
Nem lehet igaz, hogy vesztesek leszünk.
Csüng minden ékköve az elmúlt időnek,
kékek, sárgák, aztán jő egy mentaszínű ábránd,
és meghajolva alázattal nyüszít. Kér, életet.
Mi könyörtelen most, az semmivé válik
igaz? Elporlad, és emlék lesz csupán. Nézz
le kérlek. Összetapasztott tenyérrel állok. Látod?
Onnan fentről, a szív újra a Földre vágyott.
Most üres…
By Selanne
24 hozzászólás
A fájdalom írja a legszebb verseket. Marietta, én most megtaláltam egy ilyen gyöngyszemet…
Szeretettel.
pipacs
Kedves Selanne!
Az elkeseredés és a fájdalom szól versed elején, de végén (talán már a versen túl) érzek reményt és hitet.
Soraid fájdalmukban szépek.
Üdvözlettel: Gyömbér
Kedves Marietta!
Nehéz szavakat találnom. Néha ki kell írnia az embernek magából a szomorúságot.
Lélekben veled vagyok! (tudod)
szeretettel-panka
Fájdalmasan szép a versed, Marietta. Örülök a végén felcsillanó reménysugárnak.
Minden jót Neked!
Szeretettel
Ida
Nagyon fájdalmas, szép vers!
Enyhülést kívánok!
Üdv, András
Köszönöm szépen , hogy itt jártatok!
Szeretettel:Selanne
Drága Marietta!
Néha az ember elkeseredik, mert nem várt dolgok földre teperik, de találni kell egy cseppnyi reményt és fel kell állni, majd tovább indulni…
Remek gondolatokat olvastam!
Szeretettel: Tünde
Igen Tünde, valóban néha az ember elkeseredik. Most én szomorú vagyok, és a mindig optimista viselkedésem, gondolkodásmódom csődöt jelentett. 16 napja lebeg az élet, vagy a halál közti állapot.
Szeretettel.Marietta
Kedves Marietta!
Kérlek, mély elkeseredések közt sem engedd elveszítni a bizkodást. Összetapasztott tenyereddel felszálló esdeklésed meglátod, meghallgatásra talál!
Erős hited agyadba rögzül és minden helyreáll.
Kívánom, teljesüljön, amire ngyon vágysz!
Őszinte szeretettel: Kata
Köszönöm szépen Kata a biztató soraidat. Igyekszem ígérem!
Szeretettel:Marietta
A kétségbeesés, az elkeseredettség hangjai.
Borzasztó érzés.
Mint vers hibátlan!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Igen! Minden szavad igaz.
Szeretettel:Marietta
Nem is tudom miért nem írtam versedhez, pedig többször is körbe jártam a fájdalmad.
Valószínűleg megrendített, mint most is. Alig találok szavakat…együtt érzek veled.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Köszönöm szépen , és hogy mikor érsz ide el hozzám, az mellékes is. Itt voltál, ez jól esik, mint a soraid.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Fájdalmas kérés a versed. Együttérzek veled. Bízni, hinni kell, mindig és minden rossz ellenére!
Szeretettel: Zsóka
Szia Zsóka! Köszönöm szépen.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!…
Torokszorító ez a fájdalom írásodban.
De az ember mindig felülemelkedik a rossz dolgokon, csak a kínba burkolt remény kecsegtet talán kiúttal…
Szeretettel olvastalak: Lyza
Örülök, hogy látlak:-) Köszönöm szépen Lyza!!
Szeretettel ölellek:Marietta
Kedves Marietta!
Megrendítő a versed, megrendítő ahogy sikoltozik benne a fájdalom. Valószínűleg mi, akik olvassuk e sorokat mind átérezzük ezt, de a terhet egyedül Te viseled.
Szeretettel:
Millali
Minden szavad igaz, köszönöm az együttérzést. Cipelem valóban, és szeretnék megkönnyebbülni. Várom a jó hírt, hogy végre felért a hegytetőre.
Szeretettel:Marietta
"…Nézz
le kérlek. Összetapasztott tenyérrel állok. Látod?
Onnan fentről, a szív újra a Földre vágyott."
Gratulálok!
Igen, nélkülük néha úgy érezzük, nélkülük minden üres – nagyon tetszenek soraid! 🙂
Szeretettel: Klára
Nagyon szépen köszönöm, Klára!:-)
Szeretettel:Selanne
Szia!
Jól megragadott hamgulat érzékletesen elénk tárva.
Szeretettel: Eszti
Köszönöm szépen, Eszti!
Szeretettel:Marietta
,