Szétszórt mozaik kép az életed,
Azért születtél, hogy
Lassan megkeress minden részletet.
Indulásnál az őserő a segítség,
Ő körvonalazza
Milyen a keresendő kép.
Majd elindulsz magad, hogy megtaláld,
Hegyre fel, völgyön át,
Lenn, a mély tenger színes korálját.
Rakosgatod minden nap a képet,
Hamarabb találod
A silányabb részt, mint a szépet.
Keresed tovább, sűrű ösvényen,
Tüskés bozótokban,
Mélysebeket ejt, de te serényen
Minden lyukba bele bújva kaparsz
Az egy csepp darabért
Hogy helyére rakd mind, amit akarsz.
Mikor nézhetnéd, mert össze állt a kép,
Olvassák: ettől, eddig élt,
Te lent, ott fent egy kereszt a síremlék.
2 hozzászólás
……értem a filozófikus gomdolatodat,keressük önmagunkat egész életen át,így igaz!!!!..bár nagyon sokminden eltérít útközben,embere válogatja,hogy mivé alakul:):)…a befejezés kicsit szomorú….üdv….doratea
Köszönöm kedves dorotea alátogatásod és , hogy kitünöen megértettél:))
Üdv: marica