A hangjaid hatalma óriás
elragadja a lelkedet
szíved dobbanásait
a létedet
s mindent ami a sors
ami elmúlt s a jövendő
ami hintázik a fán
mint az álom az álmatlan
éjszakán és meggyötör
hiába könyörögsz menedéket
előle nem találsz
nem találsz menedéket
magad elől sem
csak szenvedsz viszi a szél
ezeket a hangokat
ha kitárod ablakodat
a világra
s ki tudja ki az aki várna
hogy befogadjon, szeretetéből
rád tékozoljon
hogy élj !
hogy magához öleljen
hogy szeressen
Hangjaid zengnek bennem
de gyermekem szomorú
meghasadnak
a szívemben