Mintha álmodtam volna,
s az álom fénykarjába emelt,
fehér ruhád ráncai közt,
velem a néma idő perelt.
Megáll a mozdulat,
fényhajad válladon pihen,
körbe leng a December,
mozdulatlan fehérben.
Csak homályos kép csupán,
hol szürkülnek a színek,
festeném újra én,
de nem értem, hogy minek.
Nem értem szavát sem,
a zsibongó világnak,
nem érzem illatát,
az elszáradt virágnak.
Megdermedt éjszaka,
lámpást gyújt az égen,
mellém lép a hideg tél,
mozdulatlan fehérben.
19 hozzászólás
Majd olvad az a tél és elmúlik, és nyílnak még virágok! "a remény is hófehér"
szeretettel-panka
Amilyen mozdulatlan olyan eleven a vers! A képei teszik élővé, nagyon élővé.
Elolvasom és tovább él, majd újra és újra el kell olvasnom!
Örülök ha tetszett.
Üdv: harcsa
A ´hideg tél´…mozdulatlan fehérben´
…de takarója alatt ott csírázik az élet!
Lehetöségek ezrei…
Gratulálok:sailor
Kedves Sailor!
Én is így gondolom.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: harcsa
Kedves Panka!
Igaz, egyszer olvadni fog.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: harcsa
Szépséges versedben kedves Harcsa, ott van ebben a "mozdulatlan fehérben" az elmúlás és ott a remény!
Szeretettel gratulálok: o
Kedves Oroszlán!
Köszönöm.
Nagyon örültem neked.
Üdv: harcsa
Nagyon tetszik ez a versed, harcsa.
Úgy hiszem, kell a lelkünknek ez a mozdulatlan fehérség, olyankor még elhisszük, hogy olyan tiszta és ártatlan a világ…
Ragyogóak a képeid, nagyon beleillenek ebbe a mozdulatlan fehérségbe.
Élmény volt olvasni.
Üdv. Ida
Nagyon szép ez a versed kedves harcsa !
szomorúnak érzem…
Szeretettel: Zsu
Minden versed élmény számomra. Ez is. Köszönöm!
Marietta
Kedves Ida!
Tudod, én egy természet járó ember vagyok, és a múlt hétvégén esett egy kis hó, megálltam néztem a trájat és olyan volt, mintha minden mozdulatlan lett volna.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: harcsa
Kedves Susanne!
Nem szomorú, inkább csak olyan, mint a tél.
Örültem neked.
Üdv: harcsa
Kedves Marietta!
Én köszönöm, hogy olvasod az írásaimat, sokat jelent nekem.
Üdv: harcsa
Szia harcsa!
A tél olykor a maga hűvös modorában ki tudja tisztítani az ember tudatát és lelkét.
Az elszáradt virág illatát azért nem érzed, mert nincs neki és a a zsibongó világ minden zajára nem lehet és nem is kell figyelni.
Szép versedet értem. A fentiek csak amolyan gondolatfoszlányok…
Gratulálok szeretettel!
Gy.
Szia Gyömbér!
Igaz, a száraz virágnak nincs illata, nem is ez a baj, inkább az, hogy elszáradt.
A zsibongó világ zajával sem az a baj, hogy nem értem mindet, inkább az, hogy nem hallom meg azt sem, ami fontos lenne.
Köszönöm, hogy olvastad, mindíg nagyon örülök neked.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Azt hiszem, hogy a vers végére hiába azt írod mozdulatlan fehér marad a tél mégis megszürkül minden. Ahogy sajnos az idő múlásával az életünk és a szép tiszta, hófehér lelkünk is. Persze már akinek, de én a sajátomról ezt gondolom. Bennem ezeket az érzéseket keltette a versben megfogalmazott gondolatmenet. Üdv. Szilvi
Nagyon szép, gazdag ábrázolása a télnek, mely mozgulatlan fehérségével védi a mélyben rejlő új életet. Bár hangulata fázóssá teszi a lelket, de "Fénykarjába emelt", "lámpást gyújt az égen" kifejezéseid bíztatóan hatnak rám. Nagyon tetszett, amit olvastam, köszönöm!
szeretettel gratulálok: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Én köszönöm, hogy olvastad, és igazán örülök ha tetszett.
Üdv: harcsa