Érintetlen tájak remegő délibábja.
Kristályként csillogó zuhatagok sóhajtása,
Szűz ormok csábos pillantása,
Messziről jött vándor érzéki simogatása.
Szakadó zápor nyomán felverődő porszemek,
Rendületlenűl bizsergő, érző sejtek,
Meztelen bőr alatt, indulattól feszülő végtelen kék erek.
Mozdulatlan vágyak ébredése.
Alvó vulkánok kitörése,
Forró lávafelhők ismeretlent elöntő jégverése.
Dühöngő belső hajsza…
Ajkak szikrázó csattogása,
Két egymást ölelő puha ágyék csókcsatája,
Vad lüktetéstől szeretkező életek áhítatos orgiája.
Egy váratlan mozdulat,
néhány hulló ruhadarab,
s millió égbe kiáltó gondolat.
Sötét éjszakában suhanó viasztestek.
Csupasz alakjaikon
mindössze a beszűrődő fénytől megcsillanó ékszerek.
Elszabaduló pokol tátongó mélysége,
Hanyattfekvő szűz, levegőt lágyan simító légzése.
Vihar előtti csendtől borzongó testek táncoló árnyéka,
Édes megelégedés halványan folyó varázsa.
Kielégüléstől visszhangzó barlangok hátat súroló jéghideg érintése,
Fáradt szeretők lenyugvó napfényben való fürdőzése.
Egy új világ kezdete, és a valóság vége.
Pár másodperc,
s már csak meghitten álmodó pillák lenyugvó szépsége.
3 hozzászólás
Hűha, látom, szívesen foglalkozol ezzel a témakörrel…! 😉
Merész.
Ügyes, hogy a mozdulatlanságot ezzel az okosan mondva “nominalitással” fejezed ki!
Nekem a külalak annyira nem tetszett, olyan, mintha képvers akarna lenni, de nem az, nem látom szerepét annak, hogy középre zártad. De ha van, akkor bocsánat! A tartalma tetszik.
Üdv
Zsázs
Köszönöm hozzászólásodat a vershez. Örülök, hogy tetszett.
A külalakról annyit, hogy nem is igazán szeretek hosszú versekbe bocsátkozni, mert a megjelenítése is könnyebb, levegősebb egy rövidebb versnek, szerintem. Egy hosszú versnél néha abba a hibába esik az ember, hogy például túl hosszúra sikerül egy-egy sor, és kicsit élvezhetetlenné válhat. Bár egy rövid versnél is fenn áll a kockázata 🙂
És megkérhetnélek, hogy írd le a “nominalitás” és a képvers jelentését, mert nem vagyok tisztába a fogalmak jelentésével, és szeretnék művelődni, szeretnék megismerkedni ilyen irodalmi kifejezésekkel, hogy én is tudjam használni őket. Hálás volnék.
Köszönettel: Hanna 🙂
Nominalitás: csak névszókat használsz (vagy majdnem csak, tehát azok vannak túlsúlyban).
Képvers: ha a sorok, szavak valamilyen formát adnak ki, például szív alakba rendezed őket, vagy karácsonyfa, vagy homokóra… mindhárom példát megtalálod a Napvilágon 🙂 valahol… (ha találkozol velük véletlenül, biztos felismered). De, hogy egy “klasszikus” példát is említsek: Nagy László Virág voltam hajdanán kezdetű verse, a címét sajnos nem tudom, de szerintem könnyű megtalálni. Remélem, segítettem valamicskét.
Üdv 🙂
Zsázs