Megcsuklik a hang
Még sem szól a száj
Könny csorog végig
Barázdát mosva az arc bársonyán
Csak halk sóhaj felel
Elszáll a széllel
Tegnap még virágok szirma hullt
Ma elszáradt avar közt
Fekszik hallgatva a föld dobbanását
Lassan szétporlik emléke
Egyé válva múlt lesz belőle
[IG_KITOLT]
5 hozzászólás
Nagyon tetszik… megható.
De nem fogok sírni, mert…. tudod…
Hiányérzetem maradt a végére, annyira kevés, az ember annyira olvasná tovább…de talán pont ez a lényege, gondolatokra ébreszt. Gyönyörű gondolatsor!
Köszönöm Kedvesem!
Köszönöm szépen Kedves Haynal! 🙂
Széép, és szebb, és mégszebb! Olyan jó olvasgatni … meg elmerengni fölötte! Grat!