Előzmény
Egy ideje,
minden gondolat,
versben szakad ki belőlem!
Szabadon.
(Kerestem…)
Kerestem határaidat,
s ráébredtem, NINCS HATÁROM!
A világ számomra olyan hely volt,
amelyben NINCS OTTHONOM!
*
(Soraim…)
Soraim kilégzések,
egy 58 éves, hosszú belégzés után.
Jelen
(Verseim, írásaim)
A téma ugyanaz, a sorok mások.
Életem eseményei, régiek, újak,
csak nyersanyagok.
Keresztmetszetek.
Lehet, rá sem ismernél az eredetijükre.
Egyszerre csúnyábbak, és szebbek,
és csak egyes módjai annak,
ahogyan megélem őket.
Másképpen
A versek, a saját valóságomból teremtett szubjektív világok,
melyekben, csak újra teremtem a magányomat.
Az a hely, ahol ugyan, egyedül vagyok, otthon,
de ahol várlak!
Nézz be hozzám!
Téged is szívesen látlak!
17 hozzászólás
Szia Ildikó! 🙂
Egy életem, egy halálom, ha megkövezel is érte, de elmondom neked őszinte meglátásom. 🙂
Folyamatosan olvasom megjelent írásaid. Minél többször merülök bennük, annál inkább alakul ki bennem egy rólad alkotott vélemény.
A legtöbb versként publikált műved nem tudom versként megélni. Ez az én hiányosságomból is fakadhat, mert a kötött versformák híve vagyok leginkább. Megfertőződtem. 🙂
Amit tartalmilag közölsz, az mindig egyedi, van bennük szufla, azaz erő és mondanivaló.
Azt gondolom, hogy prózában jobban ki tudnál teljesedni. Bőven vannak tartalékaid, témáid is.
El tudnék képzelni tőled néhány komolyabb prózai művet, esetleg verses betétekkel.
Bocs, de szeretek őszintéskedni, ami persze nem mindig kifizetődő, de vállalom. 🙂
Ezt az alkotást kibontásra javasolom úgy, hogy ezt is meghagyod.
Pozitív építésnek szántam gondolataim, remélem, úgy is érzékeled! 🙂
Van benned tartalék, használd ki! 🙂
Szeretettel: Kankalin
De a kapott információ, élmény, el kezd tovább dolgozni bennem.
Gondolom, valami olyasmire gondolsz, mint a legelején, a Műfajtalankodom című írásom volt.
Akkor is írtál nekem, s pontosan azt éreztem: Meg van! Ez az én műfajom!
Akkor én azt csak úgy találtam, a rengeteg, korábban pár hónapon belül, úton, útfélen, többnyire közlekedési eszközökön írottak között, s jó érzékkel választottam ki egyik belépőnek. Akkor ott, az ment át, az amúgy szigorú szűrőmön.
Hozzáteszem, nekem, elsősorban, nem szándékosan megy az írás.
Ösztönösen csinálom, s néha magam is rácsodálkozom, ki írta ezt a jónak látszót, vagy éppen förmedvényt.
Folyamatosan dolgozom a régiekkel, és erősen szűröm azokat, amiket bemerek küldeni.
Felbátorodva a javaslatodon, továbbra is számítva az őszinte véleményedre, fogok munkálkodni.
Hálás köszönetem minden szavadért!
Szeretettel:
Ildikó
Be kell, hogy ismerjem, a szabályok, a formák, nem az én világaim. Pedig kezdem felismerni, megérteni, mennyire fontosak. (Tartalomhoz a forma! AMFÓRA) Úgy érzem, én, mint LÉLEK, egy szabályozatlan folyó vagyok, ami időnként kiáradni, mindent elönteni igyekszik, nem viseli el a gátakat. Csonkításként éli meg. Ilyenkor nehéz mederbe szorítani engem. Nekem, magamnak is!
Máskor meg, épphogy csordogálok a gödrömben. Nem töltöm ki, még a lehetőségeimet sem.
Ha pedig feladatot kapok, mint most tőled, beszorongok.
Szia, Kankalin!
Először is, nagyon hálás vagyok, hogy írtál nekem itt.
Bevallom, az első soroknál, megállt bennem az ütő!
Felkészültem a legrosszabbra.
S képzeld, most meg annyira boldog vagyok!
Biztosan azért, mert az őszinteséget félem és vágyom is egyszerre.
De egy biztos, mindenképpen megtisztelőnek érzem. A tiedet pedig különösen.
Igen, kicsit zavarban vagyok magammal, a műfajjal is, hogy melyik az, amiben igazán otthon tudnék lenni, mozogni.
Szia Ildikó! Benéztem. Én nem idegenkedek attól, h egy vers nem vers, a szó klasszikus értelmében. Tudod mi a szabály, Az, h nincs szabály, ha jó vagy. De csak akkor! Ha nem vagy elég jó, ízekre szednek, -én lennék az első. De valahogy amit csinálsz annyira egyéniségre való, szertelen, szenvedélyes valami, hogy ha nem egészen jó, illetve, amikor nem egászen jó, akkor is túl jó! szeretettel én
Bocsánat, elütöttem: valló !
Na most, kedves Bödön, fülig ér a szám, nagy-nagy boldogságomban!
MA AZTÁN, IGAZÁN JÓ NAPOM VAN! Kankalin is tudja miért!
Ha tudnád, mennyire értékes nekem a véleményed, meghatódnál!
Még nagyobb szeretettel, ha egyáltalán lehet még fokozni!
Ildikóóóóóó!
Drága Ildikó!
Nem tudok én sem kötött formában verselni, szerintem az egy külön adottság. A lényeg a tartalom, és annak művészi megfogalmazása. Az írásaidban mindezt egy kicsit filozofikusan de megtalálom, ezért tetszenek értékes gondolataid. Ha nem haragszol, egy kicsit mindig hosszúak, szerintem jobban kibontva több vers is születhetne belőlük. Nem akar ez kritika lenni, távol áll tőlem, hiszen te jobban tudod, te éled át az érzéseidet.
Szeretettel gratulálok, öleléssel: Ica
Mert az írás, határozott irányt szab az életemnek, s értelmet ad neki.
Nagyon megköszönném, mert segítene, hogy szerinted, melyik részt tól-ig, kellene kibontani.
Mert nyilván, hiányosnak érezhető. Túl tömör, az eszenciája, végső konklúziója valaminek, s a hozzá vezető gondolatmenet nekem már nem érdekes. De lehet, az olvasónak még igen. Segítené a megértését.
Hadd próbáljam meg, sikerül-e?
Előre is köszönöm:
Ildikó
Drága Oroszlánom! Icám!
Köszönöm szépen a véleményedet, az észrevételeiddel együtt.
Bevallom, nem te írsz nekem először hasonlót, ami a kibontást illeti.
Az az igazság, hogy kicsit irányíthatatlan vagyok a magam számára. Az elmém, olyan, mint egy lengő ajtó, csak csapkod a távozó tartalmak után, míg le nem nyugszik. Ami előtör belőlem, valahonnan mélyről, az magával is sodor. Amikor elkezdtem írni, ez pont fordítva volt. A gondolatok jöttek készen, csak papírra kellett őket vetni.
Ha ez csillapszik, mármint hogy se belülről, se felülről nem jön semmi, akkor megijedek.
Hogy elapad a forrás, kiszárad a kút.
Drága Ildi!
Nem erre az írásodra gondoltam, csak itt jutott eszembe, hogy pl. le kellene rövidíteni és több versbe lehetne osztani.
"Szépségről és erkölcsről"
Elolvastam, de az eszenciája és a tömörsége nekem nehéz volt, túl sok.(az én készülékemben van a hiba)
Bocsáss meg, ezért is nem szóltam hozzá. Gondolataid eredetiségén, a vers formáján lehet, hogy nem lenne szerencsés változtatni. Maradj te csak ilyen, ne hallgass rám és másokra sem.
Lehet, hogy pár lépésre előttünk haladsz. Ez őszinte dicséret akar lenni, hidd el nekem.
Ölellek szeretettel: Ica
Ez becsületbeli ügy kell hogy legyen!
De mivel vágyni csak arra tud az ember, aminek híján van, mit csináljon egy gyermek, akit szeretett hiánnyal tartanak sakkban?
El kezd vágyni a szeretetre! S bizony ezért olyat is megtesz, amit amúgy soha nem tenne meg.
Egy baj van csupán, hogy én már nem vagyok gyerek! De mégis, mintha a szeretet dolgában, még mindig az lennék.
Hogy ez mekkora szívás! Talán el sem tudod képzelni.
Képes az ember lányát anyagi, erkölcsi, csődbe dönteni.
De még így is vannak boldogság morzsák, amiket össze lehet kaparni. S lehet éldegélni belőle egy darabig.
Hát így állok én, magammal! Egy csipet belőlem!
Hálás szívvel köszönöm, hogy ide írhattam ezt neked. S titkon abban reménykedek, hogy más is, talán Anyukám az égben IS elolvassa. És egyszer csak, megértést és feloldozást nyerek általa.
De ha meg is tenné, ami szinte kizárt, nincsen már abban a helyzetben, hogy kinyílváníthassa.
Túl késő!
Szeretettel:
Ildikó
Drága Icám! Oroszlánom!
Most, ismét el kell hogy olvassam, mit is írtam oda!
Igen, igazad van!
Tényleg nagyon hosszú!
De biztos csak a hosszával van baj?
Erkölcsi aggályaink nem lehetnek?
Mert belőlem ugyan nagyon kikívánkozik a mondanivaló, vagy inkább a titok terhétől való szabadulás,
mert nem mondhatnám el senkinek a történetemet, ezért próbálom elmondani mindenkinek, de mintha félnék is, hogy elolvassák, s egyszer valaki, nagyon de nagyon kioszt, ahogy mondani szokták.
Mint ahogy Anyukám annak idején, még "bűntelen" koromban szokta volt tenni. Még most is fülembe cseng a hangja, hogy szégyent hoztam rá, szégyentelen vagyok. Pedig bármit is tettem, soha nem az élvezet utáni vágy hajtott, mert azt a sorsom, megoldotta másképp, hanem a szeretet utáni vágy. De mióta tudom, hogy etikátlan dolog szeretetre, csodálatra vágyni, ott vagyok, ahol a part szakad!
"13. Ne vágyj arra, hogy szeressenek vagy csodáljanak!"
Kedves Ildikó!
Van aki ösztönösen, van aki tudatosan ír. Mindegyik jó. A legjobb a sajátos, neked megfelelő módszer. Mindenesetre érdemes sok értékes verset olvasni, mert az óhatatlanul hat is a költészetedre, Pl József Attilára hatott Ady költészete.
Örülök, hogy idetaláltam versedhez. Ági
Kedves Ági!
Örülök én is, hogy ide találtál, és hogy József Attilát említed.
Ő nekem az ETALON!
Szeretettel:
Ildikó
Ildikó kedves………tökéletesen értem mit akarsz mondani….
Soraim kilégzések,
egy 58 éves, hosszú belégzés után.
Tudom, értem és érzem.
Szeretem az íràsaidat.
Legyen az vers, próza,verses próza…….prószás vers 🙂
Szeretettel: Edit
Editke, drága!
Most már muszáj, hogy becézzelek, ha nem bánod!
Már régen a nyelvemre akart jönni.
Olyan jó nekem, hogy értő olvasóm vagy, s hogy így egymásra találtunk!
Köszönöm, a kedves dicsérő szavaidat, s nagyon jól esik,ahogy kifejezed a szereteted irántam.
Nagyon sok szeretettel vagyok én is:
Ildikó