Képezz jövőt a múltból,
Taposs hegyeket.
Érzelmi fertő mi veled hempereg,
Csak plátói képkeret.
Érezz közönyt az újtól,
Vesszen e képzelet.
Földbe gyökeredzett végrendelet,
Mint feszített víztükör, lépeget.
Hagyd magadra a magányt,
Kövesd a lélekharangot.
Mondj búcsút akácok ölelésének,
Mond, "viszlát!"
E gerinctelen létnek.
Múlt, jelen, s jövő,
Egyet siettet mindhárom,
A halált, és én ezt várom.
Hisz jobb halva élni,
Mint életben halottnak lenni.
7 hozzászólás
Nekem is van egy ilyen cimű versem!! De ez sokkal jobb!!!!
Köszönöm, de én nem teljesen így látom….Kapva az alkalmon elolvastam a versedet, és szerintem az enyém nem jobb:D…..
Kedves Atreyou!
Igazán jó vers!
Nagyon hatásosak a rímek, és a jelzők amiket használsz valóban teljessé teszik a képet.
Gratulálok hozzá: A.
Igazad van. Jobb halva élni. Nagyon tetszik a versed. Colhicum
Köszönöm nektek….Örülök, hogy tetszik…:D…
Gratulálok!
Nagyon találó a versed!
:)))
Nagyon tetszik!
Üdv,
Zsolt
Köszönöm:)))