Álmomba szól az ébresztő óra,
a Hajnali csend megzavarója.
Kelletlen felkelve a fürdőbe megyek,
hideg vízzel lassan, éber leszek.
Kávé illat lengi be a lakást,
megtöri szememben az álom varázst.
Gondolataim sorba rendezem,
az ajtót magam mögött bereteszelem.
Így reggel munkába menet,
a fáradt hold felém integet.
Megállóban ismeretlen ismerősök,
nem boldogan álmosan nézelődök.
Párnámra gondolok, a jó melegágyra,
ágyamban hagyott ölelő vágyra.
Megrázom magam, megyek tovább,
kezdődjön a nap! – a gép zaja vár.
4 hozzászólás
Hát igen, nehéz a korai kelés, és álmosan a munkába menés. Sikerült visszaadnod ezt a hangulatot.
Köszönöm neked, hogy nálam jártál:)
Szeretettel:Kriszti
Kedves Kriszti!
Szépen leírtad a hétköznapok, hangulatát, ami kicsit monoton szürke, de csak folyik, csak folyik, tovább! Nagyon szép, örülök, hogy olvastalak!
Köszönöm Dóri!Mindig nagyon jól esik, ha olvasol, és írsz nekem.
Szeretettel:Kriszti