akár csukott szemmel is járhatom
kitaposott ösvényeimet.
egyszer talán megállok,
csendet intek, és
feldobok egy csillogó
érmét, jó magasra,
aztán kitartom
a tenyeremet
és várok
mutatvány
By lacaBy lacaBy lacaBy lacaakár csukott szemmel is járhatom
kitaposott ösvényeimet.
egyszer talán megállok,
csendet intek, és
feldobok egy csillogó
érmét, jó magasra,
aztán kitartom
a tenyeremet
és várok
5 hozzászólás
Laca, bizonyára véletlenségből a cikkek közé tetted fel ezt a verset. Most vicceskedek egy kicsit, hogy cikknek nem túl jó, viszont versnek annál inkább. Gratulálok is hozzá!!!!
Igazán profi alkotás, le a kalappal! Engem egy körre emlékeztet: ha vége van, lehet újra kezdeni az olvasását, szinte lendületből.
Üdv: Bálint
első cikkem, nem tudom mi lehet a problémád vele 🙂
Bálint, köszönöm, a profitól persze messze van
egy gondolat csak
Én még vártam volna a végére valami csattanót. Persze ez is csattanó a maga módján, csak furcsa, hogy te is vársz, az olvasó is…
Delory
ilyen az élet, Nadin:)