Múzsámhoz

Mikor bajban vagyok, benned bízom
Ha őrült vagyok, az életem rád bízom
Ha részeg vagyok, Te vagy a másnap
Örült eszméim közt, buja vágy vagy

Ha behunyt szemmel nézek a fénybe
Vagy ha az álmaimmal küzdök az éjben
Ha remegő kézzel érek hozzád
Mintha az ütőeremet doppingolnád

Mikor apró tűket döfök a karomba
És csak az anyag ringat álomba;
Még akkor is magam előtt látlak
Hatalmas, torz tükrömbe zárlak

Papírra vetlek, úgy imádlak
Szárnyaimmal érintem a vállad
A lelkedre vágyom, mégis a testedhez érek,
Hideg éjjeleken a testedben égek

Perzselsz, és én hagyom
Hogy beadd az újabb adagom
Mely elröpít újra hozzád
S múló pillanattá válik a hazugság
Hogy szeretlek és ez jó nekem
Csonka versekbe temetem;
És én újra papírra vetlek
Terhemet ontva benned.

Majd az arcomat az öledbe fúrom
S hagyom az álmot hadd boruljon,
Hadd törjön millió darabra

S ha csak egy darabja marad meg nekem
Végső táncunk után… eltemetem.