Lelkem húrjain írom neked,
Láncomra vert álmom veled.
Minden szó az éj csókja volt,
lopakodó, nesztelen ajándék.
Gyöngyszemként csillogtál,
ékszerként viseltem neved,
felhőkre ültetett gondolatok
éltek, versembe zárva neked,
érzelmek nyilait repítve feléd.
Elfogyott a múlt! Darabokban.
Menni kell!
Erős leszek!
Nem nézek már többé vissza!
Múzsámnak küldött az éj,
Megbocsájtom,
Magamnak!
Múzsámnak
By Deák Éva
9 hozzászólás
Majd lesz másik múzsád! Úgy szokott lenni.
szeretettel-panka
Kedves Éva!
Milyen szomorú vers. Ne légy bánatos, nem éri meg senkiért, még a múzsákért sem. Szerintem nagyon hamar megjön az ihlet és vele a múzsa is. 🙂 Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Panka! Olyan röviden, frappánsan írtad meg a véleményed, hogy szinte hallom. Semmi bánat! Köszönöm. Éva
Kedves Szilvia! Köszönöm a biztatást, nem bánkódom, elfogadom a sorsom. Különben is csak rajtam múlott, én akartam így. Örülök látogatásodnak, mindig szeretettel várlak. Én inkább csak tanulok tőletek. Nagyon szeretem olvasni a feltett verseket. Üdvözletem Éva
Biztosan nagyon szerethető volt az a múzsa. Szépen foglaltad össze, hogy " elfogyott a múlt."
Üdvözöllek szeretettel: Ica
Kedves Éva!
Szépen megfogalmzott versed a múzsádhoz legyen búcsúztató tőle.
Ezután nézz előre, s ne bánkódjál a múlt történésein, s csak a szépre emlékezzél…
Jó volt olvasni Tőled.
Szeretettel: Kata
Kedves Éva!
Szép összegzése egy fejezetnek, de az élet sok-sok fejezetből áll, és ha mindegyik után ilyen szép vers születik, akkor van értelme tovább menni.
Szeretettel:
Millali
Kedves Kata! Köszönöm a látogatást és a bátorító szavakat. Talán nem kellett voln ezt megosztanom másokkal. Szeretettel Éva
Kedves Millali! Nekem már nem sok fejezet jut. Azért jólesett a biztató szó, köszönöm a látogatást. Üdvözlettel Éva