A világból terád néztem,
megigézted a szemem,
szemüvegem ködjéből váltál magaddá,
szökkenő ultraibolya lelked horizontján
a téged vizslató szemem.
Tágra nyitottad a lelked kapuit előttem;
homlokod ránca gáncsfonal verejtékcseppjeidnek.
Tegnap még nyugatra szálló vadlibák,
de ma napot hunyorgó virradat után
szárítod fel, könnycseppjeim.
Feledni nem tudom azt a fájdalmat,
hogy kés nyúl szívembe, és vértől tapadva
újra terád kell hogy nézzek
rettegve, hogy egy pillanat, és semmivé leszel,
elfú a szél,mint egy vékony, őszi falevelet,
Mert idegennek baktató lelenc vagy a járdán,
megsebzenek engem a téglaközt feszülő fugák.
Nem fogsz elfelejteni mert vérrel írtad a nevemet;
kés nyoma kezedben kedvesen néz engemet.
Pilátusom, mondd merre vagy?
Keresztre nézel; szent fiadra.
Tudsz e még rámnézni tiszta akarattal,
ha neved felvésem egy könnyes ajakra?
Szám betonnal betapasztva üvöltöm neked:
Had találjak rád ISTEN!
1 hozzászólás
Kedves Brendon!
Versed szép gondolatokkal írtad. Jó, hogy a mondataidat megfelelő módon alkotod, mivel a versekre is a magyar helyesírás szabályait kell alkalmazni.
Gondolataid szépek, a szerelemre vágyódás érzékelődik. Megjegyzésem: amit ne használod: A kell hogy szavakra gondolok. Azt hagyd el, másként is kifejezhető, mindig attól függően, hogy milyen mondatban akarod használni. Itt pl. terád szeretnék nézni, vagy akarok nézni, vagy néznék, stb.
Mindenképpen ajánlom, hogy bármilyen anyagot, amikor ide fölteszed, futtasd át a helyesírás-ellenőrzésen.
KÉRDÉSEM: Az utolsó nagy mondatot kétféleképpen is lehet értelmezni: a szerelmedre, vagy az Istenre?
Ugyanis, ha a szerelmedet szeretnéd megtalálni, akkor másként kellene írni, pl.
Had találjak rád szerelmem, engedd meg Istenem!
Igyekezz sok verset írni, hiszen tehetséged van hozzá, és mások verseit is olvasd, mindenkitől lehet tanulni, és többen olvassák a tieidet is.
Szeretettel: Kata