Vastag felhőket tolt egymásra a szél
Odafenn tombol magában a tél
Itt-ott még hófelhő lógatja a lábát
Pereg pár hópihe, próbálja a szárnyát
Amott messze piros csík az égen
Felébredt a nap erőben, épen
Sereget gyűjtött sugárból magának
A tél behódol ekkora csapásnak
Jégkardok recsegnek, jégpáncél beszakad
Nem jár már erdőt, nem takar holt tavat
Kitartott a tél, de vége a csatának
A napsugarak hó falakba vájnak
Vékony erecskékben veszti el erejét
Nem emeli fel többé könnyező szemét
Diadalittas serege a napnak
Nekiláthat az építő munkának
Öltöztesse zöldbe a kopár vidéket
Tegye termővé a fekete földeket
Zengjen madárdal égen, földön, fákon
Minden élőre jó szívvel vigyázzon
Lopjon vidámságot tavaszba, nyárba
Búsulni van ok így is minden házba
Kergesse messzire a komor felhőket
Ne is engedje vissza egyhamar őket