Nap és Hold

Kedves Marietta!
Ha az ember a versedet olvassa, akkor majdnam úgy érzi magát mint egy mesevilágban. Nekem mindig minden versnél, az a legfontossab, mit érzek , amikor olvasom. Van olyan eset is mikor egy verset elovasok, nem érzek semmit, mégegyszer elovasom. analizálom, a vers tökéletes, a szövegje is jó, a megirása, és mégsem tudom miért nem mond nekem semmit. Úgy látszik minden versvek van valami, különös létező szinvonala, és ha az abban a percben mikor olvasod nem egyezik a tiéddel, akkor nem érez az ember semmit, és én akkor nem is tudok mit írni. Úgy látszkk azonban, nagyon soknál igen, mert néha alig tudom abbahagyni. De most abbahagyom, annak ellnére, hogy "cudarul" tettszett a versed.
Üdv Toni