Urunk tekints le ránk,
fenn a magas égből,
Nézd, pusztul a magyar
rút balsors kezétől!
Elfogynak a javak,
mik szolgálják népünk.
Súlyos terhek alatt
bús jövőnket féljük.
Már csak hitünk maradt
Mi Urunk te benned,
Áldj meg kezed által
s fennmarad a nemzet!
Tiszának, Dunának
dús földjein újra
Ős-dalra fakadjon
vén hegedűk húrja!
Szép arcú menyecskék
karjaiban gyermek.
Jövőnk reménységi,
kiket ők ölelnek.
Mint Mária Jézust
tartja az ölében,
Úgy légyen most sorsunk
Istenünk kezében!
Ősi patrónusunk
szépséges Szűz Anyánk,
Tiéd az országunk
tiéd magyar hazánk!
Árpád népe fejét
hadd emelje újra
Büszkén a magasba,
Nap felé fordulva!
10 hozzászólás
Gyönyörű, akár egy fohász vagy imádság!
Megdobbant a szívem szép alkotásod olvasva! Gratulálok!
Kedves Lyza!
Fohász vagy imádság is lehetne valóban ez a vers. De a jövőbe vetett hit szükségességére mindenképpen szeretném felhíni a figyelmet ezzel az írásommal. Hit nélkül nem megy, mert ez már nem vicc! A végső agónia felé sodródunk és minden kapaszkodóra szükségünk van, lelki szinten különösen. Az Isten mentsen meg minket a nemzetpusztulástól!
Köszönöm a gratulációdat!
Szeretettel: Alberth
Kedves Albert!
Teljesüljön a fohász! Ámen, úgy legyen! Ránk férne már végre. Nagyon szép verset írtál ismét, gratulálok.
Barátsággal:Margó
Köszönöm Kedves Margó!
Teljesülnie kell, mert mi úgy akarjuk! 🙂
Szeretettel:
Alberth
Kedves Alberth!
Gratulálok nagyon szép, időszerű versedhez!
Egy idézet jut róla eszembe:
"Szegény magyar nép
téged vihar tép.
Lábad merre jár,
tövisekre lép…"
Kedves Judit!
Ebben a témában valóban az ősi szellem nyomdokán járva születik a vers. Valóban időszerű. Eddig is az volt, de manapság különösen az!
Gratulációdat is köszönöm!
Szeretettel: alberth
Szia Alberth!
Ez igen! Fohászkodjunk együtt bízva abban, hogy a jövő nem lesz oly bús, mint amilyennek ígérkezik! Igen jól sikerült vers, a tartalma minden magyar gondolata, az ima mindenki imádsága. Én is szeretnék a nap felé fordulni! Tetszik ez a kép! A "Szózat" jut eszembe, a nemzet temetésének megrázó képével. Ez épp annak ellentéte. 🙂 El is képzeltem. 🙂
Ami leginkább elragadott, mert hallom:
"Tiszának, Dunának
dús földjein újra
Ős-dalra fakadjon
vén hegedűk húrja!"
Gratulálok !
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Különösen nagy ajándék számodra a zenei adottság. Nekem inkább a zenehallgatáshoz van fülem, mert hallás után visszaadni, az meghaladná képességeimet. Mégis csodálkozom, hogy versírásnál előtör a zeneiség tollamból.
Igazad van a Szózattal kapcsolatban. Még ott nem volt annyira elrontva, mint most. Vörösmarty Mihály ég megtehette, hogy elrettentő példaként felemlegesse a nemzethalál felé haladásunkat. Manapság annyira küszöbön áll mindez, hogy csak az ellenkezőjéről lehet írni, hogy reménységünk minél jobban beépüljön a köztudatba és a kozmikus tudatba.
Köszönöm hogy olvastál és a szép hozzászólásodat!
Szeretettel: alberth
szép fohász a nemzetért
gratulálok
Kedves András!
A magyar jövő soha nem volt ekkora veszélyben. Túlélésünk érdekében akár a lélek véres kardját is szimbolizálhatná ez a vers. Magyarország és a nemzetünk nem pusztulhat el soha!
Köszönöm gratulációdat! Alberth