falevelek között huppant a földre
égből szökött nap-fényszilánk
az avarra világító foltokat festett
és huncutul nevetve ugrott néha ránk
levélerek hálózata körénk sátrat feszített
szelíden óvni akart
és amikor hívatlan-léptek arra jártak
óvatos-védőn betakart
fényhálót szőtt a sárga óriás
ott álltunk arany-szálak között
de azon a délutánon
nem a Nap volt ami megkötözött
szemedben villantak nap-fényszilánkjai
szívembe fúródott mindahány
alig lüktetett már ereimben a vér
arcom sápadt volt és halovány
megérintettél…
kezed kezembe indaként fonódott
hírtelen átjárt az élet
szemem mámoros-kábulatban lecsukódott
láttam így is közeledni arcodat
ajkamra égi-fényeket csókoltál
azon a káprázatos délutánon
bennem napfénnyé változtál
2 hozzászólás
Nagyon szépet irtál, gratulálok!:)
Szép napokat kívánok!
Szervusz Sleepwell!
Szép élmény, szép emlék… csak engedtem szavakká válni…
Szeretettel: koma
Honlapom: http://www.verselo.gportal.hu