Csilingel az ezüstharmat,
boldogságom vízen ringat,
százszorszép a fürtös reggel,
hozzád bújok, te se kelj fel!
Hatalma van napsugárnak,
távozzatok ti vad árnyak!
Szunnyadó nap bársony ölén,
kulcsolódjál lágyan körém.
Halkan neszez, a kósza csend,
mást kíván most az órarend,
sikítanak buja vágyak,
dallamot és táncot járnak.
Csendesedik, majd elhalkul,
édes mézed ejtett rabul,
pilleszárnyam kinyújtózott,
a külvilág elmosódott.
2017. ápr. 7.
4 hozzászólás
Kedves Edit!
Buján nyújtózó versed a tavasz zsongásának gyermeke, le sem tagadhatná egyik a másikat. Szép, gratulálok hozzá!
Szeretettel: Laca
Eltaláltad Laca. Ez így van.
Szeretettel: Edit
Eltaláltad Laca. Ez így van.
Szeretettel: Edit
"százszorszép a fürtös reggel,
hozzád bújok, te se kelj fel!
Hatalma van napsugárnak,
távozzatok ti vad árnyak!
Szunnyadó nap bársony ölén,
kulcsolódjál lágyan körém.
Halkan neszez, a kósza csend,
mást kíván most az órarend,
sikítanak buja vágyak,
dallamot és táncot járnak."
Ez egy szépen, finoman, vággyal telin erotikus. A többi csak elfedő girland.
Azon az órarenden meg gondolkodom. Talán biosz óra lenne?
üdv: G.