Napi vers, Nőnap után
/Engedd feljönni a(z) (s)írást!,
hadd folyjon a könnyed!/
Tegnap együtt voltunk megint,
hiába ültem egyedül a padon.
Meglepődtem, mennyire
fáj még árulásom.
Oly eleven az érzés,
idő nem fog rajta.
Feltört belőlem a sírás,
ha tudnád, nem örülnél.
Megsemmisíti jelenem,
nem is! Átlyukasztja,
mint féreglyuk a teret,
ami engem, s a múltat,
összeköti veled.
Visszacsöppenek rajta,
hirtelen, egy sosem volt világba,
melyben ketten voltunk,
elmém szüleménye,
de Te továbbléptél,
magad hátrahagyva,
hogy újra és újra visszatérhess.
11 hozzászólás
Szia Ildikó! Klassz ez az önvallomás, versbe öntve. Különösen tetszett a csillagászati hasonlat! Szeretettel: én
Köszönöm szépen, kedves Bödön!
Nagyon örülök hogy itt jártál!
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildikó!
A versed felidézett bennem rég eltemetettnek hitt érzéseket. " Te továbbléptél,
magad hátrahagyva" Van, ami nem akar elmúlni.
Köszönöm a verset!
Szeretettel:
Ylen
Köszönöm, kedves Ylen!
Akkor tudod, mit érezhettem.
Szeretettel:
Ildikó
Ildikó! Jajjj…jajjjj. Nem tudom mit mondjak. Láttam a versed és sírt a lelkem……..Sajnálom!
Szeretettel:Edit
Kedves Edit!
Köszönöm kedves szavaidat,és hogy olvastál!
Szeretettel:
Ildikó
Drága Edit!
Köszönöm kedves szavaidat, és hogy olvastál.
Szeretettel:
Ildikó
"de Te továbbléptél,
magad hátrahagyva,
hogy újra és újra visszatérhess."
jaj beleszakad a szív
Köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildi. Együttérzek a fájdalmaddal, mindannyiunkkal megtörténik, persze vannak szerencsésebbek… Főként az utolsó három sorod ragadott magával. Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Angyalka! Szilvi!
Köszönöm szépen a látogatásodat, s hogy szóra méltattad versedet.
Szeretettel látlak máskor is.
Ildikó