Ültem az ablakban,
néztem a napot,
olyan gyönyörű volt,
ahogy alkonyodott…
A nap csodálatos
fényben ragyogott,
piros színbe vonta be
az egész égboltot.
Figyeltem az elköszönő napot,
sajnáltam, hogy ilyen
gyorsan a horizont
alá bukott.
Az alkonyi fény
cirógatott kedvesen,
majd elbúcsúzott
tőlem csendesen.
1 hozzászólás
Szia!
Gyönyörűen jelenitted meg a naplementét!Lehunyom a szemem és látom magam előtt ezt a csodálatos fényjátékot!Olyan mintha egy fénykép lenne versbe foglalva!
Gratulálok
Üdv: Stevee